2019.01.09. 14:03 Láng Balázs
nyelv
Szólj hozzá!
Címkék: zsidó fasizmus antiszemitizmus gyűlölet nácizmus kereszténydemokrácia gyávaság gyűlöletkeltés magyarnyelv harrachpéter Magyarország XXI.század szakálysándor prohászkaottokár zsisóellenesség
2018.11.27. 20:56 Láng Balázs
ennyi
jó néhány emlék
fűz ide
megütnek régi
illatok
úgy kapaszkodnék
nincs kibe
szégyellek kérni
hallgatok
nemrég még voltam
valaki
vállamra ültek
csillagok
álmokat hordtam
én aki
megszégyenülten
hallgatok
megpróbálnak még
ők ide
mégis elérni
várjatok
úgy kapaszkodnék
nincs kibe
szégyellek kérni
hallgatok
Szólj hozzá!
Címkék: vers emlék álom menekülés hallgatás illat csönd
2018.10.20. 09:35 Láng Balázs
tisztelet
Volt idő, amikor olyan törvényeket hoztak, amikkel halálba küldtek embereket. Csak. És törvényt sértett, aki életeket mentett. És a gyilkos volt a törvénytisztelő.
Mi a helyzet a törvénnyel, ha az embertelen, tisztességtelen és aljas? Tisztességes maradok, ha törvényesen követek el bűnt, de bűnöző leszek, ha az emberi tisztességnek engedve, nem tisztelem a törvényt?
Aki feljelentette Anna Frank családját, nem sértett törvényt. Sőt, ő volt a törvénytisztelő polgár! Törvényes volt, amit tett, a törvények szerint, az volt a dolga, hogy halálba küldje a Frank családot. Ilyenek voltak a törvények.
Akkor.
És most?
Tényleg úgy gondoljátok, hogy majd az utókor eldönti, helyes törvények szerint éltünk-e? Tényleg azt hiszitek, hogy ha törvénytisztelő polgárként éltek, behúzott nyakkal, akkor az utókor majd nem vesz egy kalap alá a törvényhozókkal és tisztességesek maradhattok?
A keresztény értékrendre hivatkozó, Tízparancsolattal halálos kórokat gyógyító, a hittant kötelezővé tevő, az egyházi ünnepeket (nyugi, nem a Ramadánt, de még csak nem is a Jom Kippurt) állami ünneppé és munkaszüneti nappá emelő törvényhozók, akik folyton a „keresztényellenességre” hívják fel a figyelmet, abban reménykednek, hogy senkinek nem tűnik fel, hogy ők maguk a kereszténység legnagyobb ellenségei. Törvénybe iktatják, hogy a krisztusi tanításokat és alapelveket betartani – bűn. És ami a Biblia szerint, Krisztus tanítása szerint bűn – az törvényes. Mert ők teszik. Hát olyan törvényeket hoznak, hogy tehessék.
És megtehetik. Ezt is.
Hol a határ?
Mikor válik el a törvénytisztelő polgár a tisztességes embertől?
Attól tartok, most…
Szólj hozzá!
Címkék: magyarország hajléktalan fasizmus törvény szegénység kereszténység bűn nyomor tízparancsolat tisztesség aljasság törvényhozók olykorbanéltem akiszegényazalegszegényebb
2018.09.29. 12:40 Láng Balázs
NYOLCVAN MÉTER MÉLY EMBER
Alkonyatkor szünetet tartottak.
Pirkadatkor újrakezdték.
Mivel nem tudtak folyamatosan „dolgozni”, majdnem két napba telt, mire végeztek.
Mire végeztek mindenkivel.
Így is szédületes volt a tempó: óránként ezer! Ebbe még ők is belefáradtak, úgyhogy óránként váltották a végrehajtókat, a folyamatos munkamenet biztosítása érdekében. De még így is elhúzódott a dolog és rájuk sötétedet. Szünetet kellett tartani, hogy aztán amikor a hajnali napsugarak végigsimították a szurdok környékét, kipihenten, új erőre kapva, frissen folytathassák.
A napsugarak először azt hitték, rossz helyen járnak. Nem ismertek rá a szurdokra. A környék ugyanaz, az egész nagyon hasonló, de valami mégis más lett. Tanácstalanul villantak erre-arra, szórakozottan cirógatták a göröngyöket, csodálkozva tükröződtek vissza övcsatokról és gombokról, a földre dobált ruha halmokon. Pedig ez mégis ugyanaz a hely. Csak tegnap, mintha mélyebb lett volna a szurdok.
Fél nap kellett még hozzá, hogy a szurdok eltűnjön.
Szeptember 28-án, négyszáz méter hosszú volt, helyenként nyolcvan, máshol csak negyven méter mély. Másfél nap alatt eltűnt a szurdok.
Feltöltötték.
33 771
Harmincháromezerhétszázhetvenegy különböző alkatú, korú, nemű ember testével. Csak egy vékony réteg földet szórtak rájuk.
1941. szeptember 28-án, Kijevben plakátokon szólították fel a helybeli zsidókat, hogy főbelövés terhe mellett...
Hm... milyen ironikus…
Szóval, hogy főbelövés terhe mellett, másnapra legyenek a városszéli temetőnél.
Szeptember 29-én, onnan terelték őket a Babi Jar-i szurdokhoz. Másfél nap alatt megtelt velük a körülbelül 80 méter mély szurdok. Óránként ezerrel.
A következő hónapokban Babi Jarnál tömegesen lemészárolt cigányok, ukránok, szovjet kommunisták (nagyjából 100 000 ember) már nem fértek a szurdokba.
Már nem volt szurdok.
Szólj hozzá!
Címkék: háború holokauszt zsidó cigány antiszemitizmus ukrán rasszizmus nácik gyűlölet tömeggyilkosság 1941 II.világháború Kijev BabiJar 33771 szeptember29. sohatöbbé!
2018.09.03. 23:50 Láng Balázs
TÖRT én ELEM
Az úgynevezett történész azt mondta, hogy a zsidótörvények nem jogfosztást, csak jogkorlátozást jelentettek. Nem vagyok jogász. Az úgynevezett történész, ha jól tudom, szintén nem az. Ezért aztán nem is tudom etalonként elfogadni a jogra vonatkozó megállapítását, maximum, szubjektív véleményként veszem tudomásul.
Az én szubjektív véleményem más. Az én logikám szerint, ha magyar állampolgárnak született embereket, vallási vagy etnikai alapon megfosztanak alapvető emberi és állampolgári jogaitól, az jogfosztás. De én nem értek hozzá. (És úgy tűnik, az úgynevezett történész sem.)
H. Miklós szerinte, nagy államférfi volt. Csak naiv.
Ehhez sem értek. De elgondolkodtam, hogy mennyire lehetett nagy államférfi az, akinek a naivitásába sokszázezer honfitársunk halt bele a Don-kanyartól Auschwitzig?
És ha már itt tartunk (zsidótörvények, munkatáborok, deportálások, a „zsidóvagyon” megszerzésének jogossága) felvetődik bizony H. Miklós, a „kivételes államférfi” antiszemitizmusának kérdése. Erről is van véleménye emberünknek:
„Hogy mennyire volt antiszemita vagy nem volt antiszemita, itt nyilván van egy alapkérdés, hogy kit és mit tartunk antiszemitának, mi az a határvonal, ami alatt valaki antiszemita vagy nem antiszemita. Ezt nyilván mindenki maga tudja eldönteni, de nyilvánvaló, hogy ha lenne egy olyan mérce, hogy ez a vonal, ami alatt nem antiszemita valaki, fölötte pedig antiszemita, meg kell nézni. El kell olvasni adott esetben Horthy Miklósnak azon levelét, amelyet 1944. július elején írt Hitlernek, amiben arról írt, hogy az a tragédia, ami a magyarországi zsidósággal történik, az milyen dolog és hogy mit jelent ez Magyarország számára.”
(Szakály Sándor, 2018. augusztus 30. KarcFM)
Elismerem, hogy azt a bizonyos levelet nem olvastam. Szerettem volna, de nem találtam. Viszont kicsit furcsának tartom ennek a szövegnek a megfogalmazását is. (És nem csak az értelem nélküli mondatok magyartalan összevisszaságára gondolok.) Annak a bizonyos levélnek az említésekor az hangzott el, hogy „az a tragédia, ami a magyarországi zsidósággal történik, az milyen dolog és hogy mit jelent ez Magyarország számára”. Mi az, hogy történik? Magától? Mint valami természeti csapás, amire nem lehetett felkészülni? Nem valakinek a parancsát hajtják végre? Nem az újabb és újabb jogfosztó törvények következményéről beszélünk? Tehetetlenül és szörnyülködve nézi a tragédiát, ami nyilván tőle teljesen függetlenül, csak úgy megtörténik a zsidókkal. És mit is jelent ez Magyarország számára? Azon kívül, hogy egy rakás ember, munka nélkül, másoktól elorzott értékekhez jutott? Hogy egymást jelentgették fel a szomszédok, hogy megszerezhessék, ami másé? Mondjak valamit? Hát, leszarom, hogy milyen, az országot érintő tragédiát látott H. Miklós ebben a maga által teremtett helyzetben. Én a jogfosztott, kirabolt, kifosztott, megalázott, meggyilkolt emberek tragédiáját kérem számon!
És ha történész létére, valaki nem tudja eldönteni, hogy ki antiszemita és ki nem, mert „egyéni megítélés kérdésének” tartja, akkor idéznék egy másik levélből. H. Miklós egyéni megítélése önmagáról:
„Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk.”
(Horthy Miklós levele gróf Teleki Pálhoz 1940. október 14-én)
Mikor még szükségünk van rájuk… (No comment.)
És egy másik levél. A címzett Adolf Hitler.
„Excellenciás uram!
Excellenciád baráti meghívását követve folyó hó 16-án a klessheimi kastélyba utaztam, hogy a szövetségi viszonynak és a közös érdekeknek megfelelően kicseréljük gondolatainkat az együttműködésünkre vonatkozó kérdéseket illetően.
Minthogy nagy jelentőséget tulajdonítok az országaink közötti nyílt és bizalomteljes kapcsolatok változatlan fenntartásának, kötelességemnek tartom, hogy kellő részletességgel válaszoljak azokra a szemrehányásokra, amelyeket az ebből az alkalomból tartott hosszú megbeszéléseink során nekem tettek.
Az egyik szemrehányás arra vonatkozott, hogy Magyarországon állítólag túl enyhén kezelik a zsidókat. Ebben a kérdésben minden elbizakodottság nélkül hivatkozhatom arra, hogy annak idején én voltam az első, aki szót emeltem a zsidók destruktív magatartása ellen, és azóta megfelelő intézkedéseket tettem befolyásuk visszaszorítására. Emiatt az akkoriban új irányzat miatt országomat Németország és az egész többi világ bojkottálta. Az általam hozott intézkedések azonban gyakorlatilag elvették a zsidóktól azt a lehetőséget, hogy tovább gyakorolják káros befolyásukat az ország közéletére. Hogy ennek folyamán micsoda óriási nehézségeket kellett legyőzni, az abból a körülményből adódik, hogy a kereskedelem és az ipar annak előtte majdnem teljesen a zsidók kezében volt.
A zsidók fokozatos kikapcsolására vonatkozó további intézkedések folyamatban vannak, s amint meg lesznek teremtve elszállításuk feltételei, ezt végre is fogjuk hajtani.”
(Vitéz nagybányai Horthy Miklós levele Hitlerhez, 1943. május 7-én. Horthy Miklós titkos iratai, Kossuth Könyvkiadó, 1965. 302. oldal.)
(fotó: Fortepan)
Segítettek ezek a sorok a lovas tengerész megítélésében? Aki idegen csapatok élén vonult be a fővárosba, magyarok ellen, fehér lován.
Én nem vagyok történész, csak mint átlagemberre hat rám ez a gondolkodásmód. Ezek a tettek.
Csak mint átlagemberre.
Csak mint emberre.
De az emberségből nem engedek.
Szólj hozzá!
Címkék: háború kormányzó antiszemitizmus jogfosztás történész államférfi emléknap Auschwitz Zsidó Don-kanyar Kenderes HorthyMiklós SzakálySándor jogkorlátozás
2018.08.13. 15:27 Láng Balázs
GENDER haját százfelé fújja a szél
Vitázunk, feszengünk, ítélkezünk és magyarázunk. De tudjuk-e valóban miről beszélünk? A magyar kormány azt állítja, hogy tudja. Ezért most nem nekik szeretnék segíteni, hanem mindenki másnak, aki pillanatnyilag nem kormánytag. Hogy még csak az internetes keresőket se kelljen igénybe venniük, utánajártam a definícióknak helyettük és most megpróbálom hétköznapi nyelven, érthetően elmesélni, mi is az, ami ellen a magyar kormány ágál, aminek a kutatását és tanítását szabályosan betiltják.
Ilyesmiket találtam a „gender” pontosabban a „genderelmélet” fogalmáról:
„A társadalomban megfigyelhető nemi szerepekre irányuló, a pszichológia és szociológia tárgykörébe tartozó kutatások tárgyát képezi a genderelmélet, más néven a társadalmi nem elmélete, mely a tanult (nem biológiai) nemi szerepekkel és annak társadalmi vonatkozásaival foglalkozó elmélet, valamint a szociológia tárgykörébe tartozó olyan tudományterület, mely mindazon társadalmi tényezővel foglalkozik, amelyekben a nők és a férfiak közötti társadalmi különbségek megmutatkoznak, kifejeződnek. A genderfogalom elsőként a pszichiáter professzor, Robert Stoller 1968-ban kiadott művében jelent meg, mely mai értelmében azokat a kulturális elvárásokat írja le, amelyeket a patriarchális (apajogon, férfijogon alapuló) társadalom egy adott társadalmi nemhez rendel, többek között, hogy az adott nemű embernek hogyan kellene viselkednie, beszélnie, öltözködnie és gondolkodnia, valamint, hogy milyen célok felé kellene törekednie és milyen tevékenységekben kellene részt vennie, kitűnnie vagy örömét lelnie. A nemi szerepek a nyugati kultúrákban kivétel nélkül a kétosztatú (vagyis a férfi és női kategóriát), valamint az ezekhez kapcsolódó, férfias és nőies tulajdonságok halmazát különbözteti meg, melyekhez különféle sztereotípiák kapcsolódnak.
A hagyományos nemi szerepek, valamint az azokhoz kapcsolódó sztereotípiák nyugati kultúrákban történő megváltozásában, valamint a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében nagy szerepük van a genderelméletet megalapozó feminista mozgalmaknak, amelyek síkra szálltak a nők gazdasági és jogi egyenlőségéért.”
Szóval, van egy rossz hírem az állam szorgalmas titkárnője, Novák Katalin számára: a genderelmélet, nem a buzikról szól.
A nemek társadalmi szerepéről szól a dolog. Ezért e tudományág kapcsán „társadalmi nemről” beszélnek és nem biológiai nemről. A nőket elnyomó, patriarchális társadalom kutatása során ugyanis nem a szexualitás a téma, hanem a nők és férfiak szerepe a társadalomban, a dominancia, az elnyomás, a kirekesztés és a másik emberi lény kihasználása például. Nem az, hogy ki kivel bújik ágyba. (Vagy akárhova. Vagy nem is bújik, hanem nyilvánosan. Vagy egyáltalán, kit érdekel?) Az állami titkárnő azonban rögtön kihasználta a lehetőséget, hogy nyelvét elhelyezze a nemzet pedellusának kövér rektumába és mindenben neki igazat adva, ezeket mondja, amikor a genderelméletről kérdezték:
„Egyszerűen nem tesz jót egy ügynek, ha túltolják. Sem az érintetteknek, sem a többségi társadalomnak. A gender-téma ráadásul összecsúszott a szexuális orientáció kérdésével. Vannak jó szándékú meleg emberek, akik csak nyugalomban szeretnének élni, és van egy kisebb, de nagyon hangos csoport, amelynek tagjai pedig folyamatosan provokálnak. Maradjunk a józan ész talaján! Egy kisfiú igenis különbözik egy kislánytól, vannak fiús és lányos dolgok, természetes és szerethető különbségek a két nem között. Vannak férfiak és nők, és csak az ő kapcsolatukból tudnak gyermekek születni. Ha ezeket a nyilvánvaló igazságokat ma valaki kimondja, rögtön homofóbiát kiáltanak. Ez nonszensz.”
Na, most álljunk meg egy szóra! A férfiak és nők, mint érintettek, valamiféle kisebbség részei? Akkor kikből áll vajon a többségi társadalom? Mielőtt átmennénk valami sci-fi-be, egyszerűbb, ha belátjuk, hogy a nőnek fin… ööö… fogalma sincs mit beszél és hogy miről beszél. Viszont a homofób alaptípus példájaként rögtön buzizik egy ízeset, holott a szexualitásnak, nemi identitásnak, szexuális nemi szerepeknek semmi köze nincs a társadalomtudomány ezen ágához. Mivel viszont asz’onták neki, hogy ez rossz, azt meg tudja, hogy a homokosokat nem illik ugyan utálni, de ő maga mégsem képes ezen felülkerekedni, hát összehozta a dolgokat egybe és az ő agyában így állt össze a kirakós: gender-téma = pfúj, buzik!
Azt hiszem, az állam titkárnőjét ezzel magára is hagyhatjuk, a pedellus ánuszában, had’ kiabálja a világba a szokásos homofób sztereotípiákat: „Én nem vagyok homofób… kihal az emberiség… Szodoma… nekem is van meleg ismerősöm… a Bibliában is benne van…!” Ez az ő társadalmi szerepe, amit szorgalmasan teljesít is. (A társadalmi nemének megfelelően, egy patriarchális társadalomban, ahol mégiscsak a férfi az okosabb.)
Nézzük, hogyan vélekedik a társadalmi nemekről, az egyenjogúságról, a nők jogairól egy férfi. Nem is akármilyen férfi! Társadalmi nemének megfelelő, férfi biológiai nemű, fehérbőrű, keresztény (vagy keresztyén… ööö… vagy keresztyény… vagy keresztén… soha nem tudom, ki hogy hívja magát) férfi. Aki szintén államtitkár. (Gondolom, társadalmi nemének megfelelően magasabb díjazásért, mint Novák nertársnő.) Ő Rétvári Bence, aki természetesen, jobban is ért a tudományhoz, mint kolléganője, tehát a nemek társadalmi szerepét, az egyenlőtlenségeket, a patriarchális társadalom sztereotípiáiból adódó, természetesnek elfogadott jogtalanságokat, társadalmi igazságtalanságot is kutató tudományágról azt mondja, hogy:
„A gender – a marxizmus-leninizmushoz hasonlóan – inkább nevezhető ideológiának, mint tudománynak, így kétséges, eléri-e az egyetemi oktatási szintet. A szak tartalma szemben áll mindazzal, amit a kormány értékvilága az emberről vall.”
Le a kalappal! Ez legalább tiszta beszéd! Megmondta: az azonos, vagy legalábbis megközelítően azonos jogokkal rendelkező emberekből álló társadalom világa szemben áll mindazzal, amit a magyar kormány értékvilága képvisel. Minden világos, köszönjük szépen, kérek engedélyt meghunyászkodni… Viszont, lenne egy kérdésem. Ha egy társadalomtudományi szak, inkább ideológia, mint tudomány (nem kételkedem benne, ha ő mondja, hisz ő mint tudós… vagy nem is, izé… politikus jobban tudja, mint a tudósok), szóval, ha mint ideológia kezelendő és ezért nem tanítható, be köll tiltani… akkor vajon Rétvári, mint társadalmi nemének megfelelő, fehérbőrű, heteroszexuális, keresztény (~tyén, ~tyény, ~tén) férfi, mit szól a teológia szakhoz…? Jó, nem is kérdeztem semmit, azt is halkan! Tudom, hogy ott sok a hallgató, a kor divatjának… (jaj, dehogy divat, bocsi!) a trendnek megfelelően (nem, nem, nem, nem trend, csak kicsúszott a számon!) a keresztény demokráciának megfelelően (nem tudom, mi az, de azt hallottam, az van). Szóval sokan vannak ott, akkor nem ideológia, hanem tudomány és ebből kifolyólag nyilván gazdaságos is. Hisz a másik érv a „gender szak” ellen az volt, hogy:
„Kérdéses, hogy az ilyen deklaráltan és felvállaltan alacsony hallgatói létszámmal indított szakok mennyiben gazdaságosak és fenntarthatóak. A képzés esetleges beindítása az ELTE más szakjaitól venne el erőforrásokat, rontaná az egyetem gazdasági stabilitását, az ELTE esetében pedig figyelembe kell venni, hogy egy állami közfinanszírozású egyetem, amelynek célja társadalmi és munkaerőpiaci igényeknek való megfelelés.”
Jogos. Jogos és érthető. Termelni kell. Termelni, hasznot hajtani, mérhető hasznot, számszerűt, mennyiséget! És bizony, a gender szak nem termel megfelelően. Bezzeg a sztahanovista szakok! Azok gazdasági stabilan, csak úgy ontják a… az… eredményt! Mint „A selejt bosszúja” című filmben, Latabárral, meg Ruttkaival… Bocs, kicsit elkalandoztam!
Szóval, erről gazdaságos, fenntartható, közfinanszírozott, piaci igényű… stb. egyetemi szak megfogalmazásról az jutott eszembe, amikor éppen megint rendkívül hozzáértő elnököt nevezett ki a pártpolitika a Magyar Rádió élére, aki vitt magával egy illetőt, a gazdasági dolgok rendben tartására, a kor-, és ésszerű megoldások kifundálására. Illető egy alkalommal beült a Rádió Szimfonikus Zenekarának egyik próbájára. Nem sorolok minden bölcsességet, amit felsorolt, csak azt az egy idepasszolót. Ugyanis a sok velőtrázó marhaság közepette, Illető azt találta mondani, hogy ő figyelte a próba közben a hárfást, az sokkal kevesebbet dolgozik, mint a többiek, ez így gazdaságtalan, tanuljon meg egy másik hangszeren is játszani, hogy kifizetődő legyen!
Talán, világos az analógia.
És akkor most feltenném azt az alapkérdést, amivel az egészet indítanom kellett volna. Akkor senkinek nem kellett volna ezt ilyen hosszan végigolvasni, mert utána minden okafogyottá válik.
Milyen jogon, milyen alapon és egyáltalán, hogy jön a politika ahhoz, hogy beleszóljon a tudományba?! Hogy megmondja, mi a tudomány és mi nem?
Persze, ugyanez vonatkozik a művészetre és minden egyébre, amihez elsuttyósodó „politikai elitünk” éppúgy nem ért és ezért azt hiszi, hogy kinevezés alapján lesz valaki tehetséges művész, vagy éppen bölcs tudós.
Nem kell vátesznek lenni, hogy lássuk az ország szomorú jövőjét…
Szólj hozzá!
Címkék: politika gazdaság tudomány egyetem gender keresztény társadalomtudomány fenntartható homofób államtitkár kereszténydemokrácia munkaerőpiac titkárnő heteroszexuális gazdaságtalan fehérbőrű genderelmélet novákkatalin NovákKatalin rétváribence RétváriBence közfinanszírozás társadalminem biológiainem
2018.07.30. 13:54 Láng Balázs
NEM FÁJ
nem akarat, szokás lendít
mert az erőm véges
nem küzdök, hogy elérjem, mit
már nem vagyok képes
terebélyesedem ahogy
az idő fut előre
de testem csak üres burok
kifogytam belőle
nem tudok ölelni
„száraz karó”
már az sem érdekel
mi volna jó
nekem nem segít az ima
nem ad szárnyat a hit
elszórtam más vágyaira
nem hiszek el semmit
nem érdekel merre vagyok
meg-megremeg kezem
lelkek akiket itt hagyok
rátok emlékezem
nem tudok ölelni
ez betegség
az érintésedtől
összeesnék
tükröm ráncosodik szépen
még jól is áll neki
aki kedvel voltaképpen
tükrömet szereti
elbújtam, csóktalan ajkam
nem válaszolhatott
ne nézzetek végig rajtam
ne szánakozzatok
nem tudok ölelni
„száraz karó”
ne is várd el tőlem
nem volna jó
Szólj hozzá!
Címkék: vers én éjszaka erő árnyék válasz menekülés egyedül érinthetetlen zuhanás
2018.07.21. 14:06 Láng Balázs
SZERETET
Ne mondd nekem, hogy „engedd el!” Nem kötöm, nem is kötöttem magamhoz soha. De ha kell, ki is mondom: szabad vagy, elengedlek!
Tessék, elengedtem.
Nem a személy elengedésével van gondom. Hanem a hozzá kapcsolódó, körülötte forgó gondolatokkal.
Meg persze, hogy az érzelmekkel is.
És ne mondd nekem, hogy „engedd el!”, mert nemhogy elengedem, de elűzöm, kergetem, elverem, elrugdosom magamtól őket – mégis lesunyt fejjel, behúzott farokkal lopakodnak utánam folyton. A nyomomban vannak. Ha megállok, megtorpannak. És nekilendülnek, ha indulok. Meg se kell fordulnom, a tarkómon érzem, hogy ott vannak. A hozzá kapcsolódó gondolatok és érzelmek létezésének állandó tudatával élek.
Ne mondd nekem, hogy „engedd el!” – ők nem engednek engem.
És nélkülük nem tudok megszabadulni tőlük.
Elengedlek.
Ha te képes vagy elengedni engem.
Kérlek!
Engedd, hogy elengedjelek!
Szólj hozzá!
2018.06.14. 20:34 Láng Balázs
NE BICIKLIZZ, BASSZUS! MÁ' MEGIN' TÚLTOLOD!
avagy, hogyan nácult el megfelelési kényszerből a KDNP
Mielőtt bármiről szót ejtenék, szeretnék valamit tisztázni. Csak hogy a kiindulási pontnál már minden világos legyen. Tehát: a KDNP sok mindentől távol áll, de három dologhoz egészen biztos nincs köze – a kereszténységhez, a demokráciához és a néphez. (Na jó, a fideszesek meg se nem fiatalok, se nem demokraták. Szóval, van ez így.)
-
A kereszténység nevében tagadják meg Krisztus alapvető tanításait; álszent, szemforgató módon ájtatoskodnak, miközben annyit harácsolnak össze a mások által megkeresett közpénzből, amennyit nem szégyellnek (és szégyenérzet egy csöpp sincs bennük) amit aztán urizálva szórnak elképesztő luxusra; az elesettekbe belerúgnak, ahol csak lehet, a rászorulókat leköpik és megalázzák; rasszista kirekesztő igyekezetüket „szeretetteljes szegregációnak” hívják (a fából vaskarika kutyafasza ehhez a kifejezéshez képest).
-
Egy autokrácia elvtelen kiszolgálói, akik mindent megtesznek gyors meggazdagodásuk érdekében és magasan mások fölött állóknak képzelik magukat (pedig a bokájáig nem érnek Ági néninek az Érdi úti iskola hajdani portásának, aki ha maradt pluszban egy kifli meg egy iskolatej, akkor is a kezembe nyomta, ha tudta, hogy nem vagyok befizetve), új uralkodóosztályként egy bolsevista szerkezetben épülő, fasisztoid diktatúrában.
-
Szabadszemmel nem látható tagságú, mikroszkopikus pártként, állandóan a méreteinek bizonygatásával van elfoglalva és igyekszik mindig rátaposni másokra, hátha úgy nagyobbnak tűnik. A tagság tehát nem tömöríti a népet (a tisztségviselőkön és képviselőkön kívül, maximum a rokonaik közül kószál néhány arra), ők maguk viszont határozottan elkülönítik magukat a néptől, kriminalizálják a szegénységet, ellehetetlenítik a normális oktatást, a normális egészségügyi ellátást pedig a saját privilégiumukként kezelik.
-
Párt. Az, b’meg! Be van jegyezve.