B(alu)LOG

Volt idő, amikor olyan törvényeket hoztak, amikkel halálba küldtek embereket. Csak. És törvényt sértett, aki életeket mentett. És a gyilkos volt a törvénytisztelő.

Mi a helyzet a törvénnyel, ha az embertelen, tisztességtelen és aljas? Tisztességes maradok, ha törvényesen követek el bűnt, de bűnöző leszek, ha az emberi tisztességnek engedve, nem tisztelem a törvényt?

Aki feljelentette Anna Frank családját, nem sértett törvényt. Sőt, ő volt a törvénytisztelő polgár! Törvényes volt, amit tett, a törvények szerint, az volt a dolga, hogy halálba küldje a Frank családot. Ilyenek voltak a törvények.
Akkor.

És most?
Tényleg úgy gondoljátok, hogy majd az utókor eldönti, helyes törvények szerint éltünk-e? Tényleg azt hiszitek, hogy ha törvénytisztelő polgárként éltek, behúzott nyakkal, akkor az utókor majd nem vesz egy kalap alá a törvényhozókkal és tisztességesek maradhattok?

A keresztény értékrendre hivatkozó, Tízparancsolattal halálos kórokat gyógyító, a hittant kötelezővé tevő, az egyházi ünnepeket (nyugi, nem a Ramadánt, de még csak nem is a Jom Kippurt) állami ünneppé és munkaszüneti nappá emelő törvényhozók, akik folyton a „keresztényellenességre” hívják fel a figyelmet, abban reménykednek, hogy senkinek nem tűnik fel, hogy ők maguk a kereszténység legnagyobb ellenségei. Törvénybe iktatják, hogy a krisztusi tanításokat és alapelveket betartani – bűn. És ami a Biblia szerint, Krisztus tanítása szerint bűn – az törvényes. Mert ők teszik. Hát olyan törvényeket hoznak, hogy tehessék.
És megtehetik. Ezt is.

Hol a határ?

Mikor válik el a törvénytisztelő polgár a tisztességes embertől?

Attól tartok, most…