B(alu)LOG

Nem történt még ilyen velem, hogy a saját imádott anyanyelvem hozzon zavarba. Szerelmese és művelője vagyok ennek a nyelvnek színpadon, képernyőn vagy a mikrofon előtt csakúgy, mint publicisztikáimban, novelláimban vagy verseimben. Azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, hogy nagyrészt tisztában vagyok a szavak jelentésével, csak olyan szavakat használok, amiket tényleg ismerek és még így sem szegényes a szókincsem.

Egy idegen szó, aminek eddig tudtam a jelentését és ami közismert és használatos a magyar nyelvben is, hirtelen elvesztette a jelentését. Vagy eddig sem azt jelentette, amit gondoltam. Világéletemben úgy tudtam, hogy az „antiszemitizmus” zsidóellenességet, zsidógyűlöletet jelent, most pedig tanult emberek állítják az ellenkezőjét. Szakály Sándor udvari főtörténész már korábban is zavarba hozott, hiszen eddigi tudásom szerint, a történész tanulmányozza, kutatja, elemzi a múlt eseményeit, míg szerinte a történész egyenlő a történetíróval, aki a saját szájíze szerint írja, alakítja, akár visszamenőleg is a történelmet. Most pedig azt mondja, hogy azt állítani, hogy az Államvédelmi Hatóság zsidó szervezet volt, a Rákosi-rendszert pedig zsidók csinálták, nem antiszemitizmus. Nyilván ügyesebben fogalmaz, mert annál azért gyávább, hogy konkrétan kimondja, amit gondol, vagy amit gondoltatnak vele. Azt mondja, hogy erre utaló mondatokat mondani, „nem hiszi”, hogy antiszemita megnyilvánulás. Azt hiszem, mindenki számára egyértelmű, hogy ezek a mondatok, illetve csak a sunyi utalgatás ilyesmire, zsidóellenes gondolkodásra vall. Amennyiben Szakály szerint, ez nem antiszemitizmus, akkor bizony ennek a szónak nem az a jelentése, mint amit eddig hittem.

De mondok másik példát, ami egy kicsit összefügg persze az udvari történelemátíróval, hiszen ő maga is beszélt róla, hogy pártolná Prohászka Ottokár szobrának „visszaállítását”. De most nem őt idézném a témával kapcsolatban, hanem a szívélyes, szívmelengető mosolyáról közismert Harrach Péter, hajdani elvtárs, jelenleg kommunistázó NERtársat, aki szerint a numerus clausus végrehajtási rendeletét kitaláló katolikus püspök, nem volt antiszemita. Prohászkát most szó szerint idézem: „Teljesen igaz, hogy vannak derék zsidók, de a zsidóság idegen, kereszténységet leszorító, honfoglaló, minket kisajátító, idegen hatalom. (...) Itt egy rafinált, romlott, hitetlen és erkölcstelen faj garázdálkodásáról van szó, poloskainvázióról, patkányhadjáratról. Egy kérdés van: hogyan védekezzünk?” Nos, én ezt is (a numerus clausus-ról nem is beszélve) zsidóellenes megnyilvánulásnak érzem. Ha ez nem antiszemitizmus, akkor ez a szó tényleg nem ezt jelenti és én eddig helytelenül használtam. Az is aranyos, ahogy a „humánus püspök” zsidókat gyalázó gyűlölködésére reagál. Elnézően legyintve, jelzi, hogy ez rendben van, hisz akkor „más volt a légkör”.

Harrach szerint tehát, Prohászka püspök nem volt antiszemita (bármit is jelentsen ez a szó) és azért gyűlölte a zsidókat, mert olyan volt a légkör. Tehát szobrot érdemel, hisz bebizonyította, hogy egy püspöknek nem kell megfelelni a kereszténység tanításainak; isten ments, hogy ragaszkodjon azokhoz a morális elvekhez (egyáltalán bármilyen elvhez), amiket a vallása, aminek ő az egyik vezetője, megkövetel tőle; bőven elegendő példát mutat, hogyan kell gyáván, sunyi módon megalázkodni egy kegyetlen hatalom előtt és elvtelenül kiszolgálva azt, hogyan lehet gyűlöletre uszítani (a „szeretet vallásának” nevében, persze). És ez nem az én véleményem, a mosolygós Harrach utal erre, mer’ ugye olyan volt a légkör.

Összefoglalva, már az is zavarba ejtő, amikor kiderül, hogy egy szó nem azt jelenti, amit tanultam, de ez csak az én szégyenem. Az antiszemitizmus (bármit is jelentsen) csúnya szó, nem is használjuk, pfuj-pfuj! A zsidóellenesség és a gyűlölet viszont szobrot érdemel…

Na, megyek borotválkozni, nehogy harrachos szakályam nőjön.