B(alu)LOG

Vitázunk, feszengünk, ítélkezünk és magyarázunk. De tudjuk-e valóban miről beszélünk? A magyar kormány azt állítja, hogy tudja. Ezért most nem nekik szeretnék segíteni, hanem mindenki másnak, aki pillanatnyilag nem kormánytag. Hogy még csak az internetes keresőket se kelljen igénybe venniük, utánajártam a definícióknak helyettük és most megpróbálom hétköznapi nyelven, érthetően elmesélni, mi is az, ami ellen a magyar kormány ágál, aminek a kutatását és tanítását szabályosan betiltják.

Ilyesmiket találtam a „gender” pontosabban a „genderelmélet” fogalmáról:
„A társadalomban megfigyelhető nemi szerepekre irányuló, a pszichológia és szociológia tárgykörébe tartozó kutatások tárgyát képezi a genderelmélet, más néven a társadalmi nem elmélete, mely a tanult (nem biológiai) nemi szerepekkel és annak társadalmi vonatkozásaival foglalkozó elmélet, valamint a szociológia tárgykörébe tartozó olyan tudományterület, mely mindazon társadalmi tényezővel foglalkozik, amelyekben a nők és a férfiak közötti társadalmi különbségek megmutatkoznak, kifejeződnek. A genderfogalom elsőként a pszichiáter professzor, Robert Stoller 1968-ban kiadott művében jelent meg, mely mai értelmében azokat a kulturális elvárásokat írja le, amelyeket a patriarchális (apajogon, férfijogon alapuló) társadalom egy adott társadalmi nemhez rendel, többek között, hogy az adott nemű embernek hogyan kellene viselkednie, beszélnie, öltözködnie és gondolkodnia, valamint, hogy milyen célok felé kellene törekednie és milyen tevékenységekben kellene részt vennie, kitűnnie vagy örömét lelnie. A nemi szerepek a nyugati kultúrákban kivétel nélkül a kétosztatú (vagyis a férfi és női kategóriát), valamint az ezekhez kapcsolódó, férfias és nőies tulajdonságok halmazát különbözteti meg, melyekhez különféle sztereotípiák kapcsolódnak.

A hagyományos nemi szerepek, valamint az azokhoz kapcsolódó sztereotípiák nyugati kultúrákban történő megváltozásában, valamint a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében nagy szerepük van a genderelméletet megalapozó feminista mozgalmaknak, amelyek síkra szálltak a nők gazdasági és jogi egyenlőségéért.”

Szóval, van egy rossz hírem az állam szorgalmas titkárnője, Novák Katalin számára: a genderelmélet, nem a buzikról szól.
A nemek társadalmi szerepéről szól a dolog. Ezért e tudományág kapcsán „társadalmi nemről” beszélnek és nem biológiai nemről. A nőket elnyomó, patriarchális társadalom kutatása során ugyanis nem a szexualitás a téma, hanem a nők és férfiak szerepe a társadalomban, a dominancia, az elnyomás, a kirekesztés és a másik emberi lény kihasználása például. Nem az, hogy ki kivel bújik ágyba. (Vagy akárhova. Vagy nem is bújik, hanem nyilvánosan. Vagy egyáltalán, kit érdekel?) Az állami titkárnő azonban rögtön kihasználta a lehetőséget, hogy nyelvét elhelyezze a nemzet pedellusának kövér rektumába és mindenben neki igazat adva, ezeket mondja, amikor a genderelméletről kérdezték:
„Egyszerűen nem tesz jót egy ügynek, ha túltolják. Sem az érintetteknek, sem a többségi társadalomnak. A gender-téma ráadásul összecsúszott a szexuális orientáció kérdésével. Vannak jó szándékú meleg emberek, akik csak nyugalomban szeretnének élni, és van egy kisebb, de nagyon hangos csoport, amelynek tagjai pedig folyamatosan provokálnak. Maradjunk a józan ész talaján! Egy kisfiú igenis különbözik egy kislánytól, vannak fiús és lányos dolgok, természetes és szerethető különbségek a két nem között. Vannak férfiak és nők, és csak az ő kapcsolatukból tudnak gyermekek születni. Ha ezeket a nyilvánvaló igazságokat ma valaki kimondja, rögtön homofóbiát kiáltanak. Ez nonszensz.”
Na, most álljunk meg egy szóra! A férfiak és nők, mint érintettek, valamiféle kisebbség részei? Akkor kikből áll vajon a többségi társadalom? Mielőtt átmennénk valami sci-fi-be, egyszerűbb, ha belátjuk, hogy a nőnek fin… ööö… fogalma sincs mit beszél és hogy miről beszél. Viszont a homofób alaptípus példájaként rögtön buzizik egy ízeset, holott a szexualitásnak, nemi identitásnak, szexuális nemi szerepeknek semmi köze nincs a társadalomtudomány ezen ágához. Mivel viszont asz’onták neki, hogy ez rossz, azt meg tudja, hogy a homokosokat nem illik ugyan utálni, de ő maga mégsem képes ezen felülkerekedni, hát összehozta a dolgokat egybe és az ő agyában így állt össze a kirakós: gender-téma = pfúj, buzik!
Azt hiszem, az állam titkárnőjét ezzel magára is hagyhatjuk, a pedellus ánuszában, had’ kiabálja a világba a szokásos homofób sztereotípiákat: „Én nem vagyok homofób… kihal az emberiség… Szodoma… nekem is van meleg ismerősöm… a Bibliában is benne van…!” Ez az ő társadalmi szerepe, amit szorgalmasan teljesít is. (A társadalmi nemének megfelelően, egy patriarchális társadalomban, ahol mégiscsak a férfi az okosabb.)

Nézzük, hogyan vélekedik a társadalmi nemekről, az egyenjogúságról, a nők jogairól egy férfi. Nem is akármilyen férfi! Társadalmi nemének megfelelő, férfi biológiai nemű, fehérbőrű, keresztény (vagy keresztyén… ööö… vagy keresztyény… vagy keresztén… soha nem tudom, ki hogy hívja magát) férfi. Aki szintén államtitkár. (Gondolom, társadalmi nemének megfelelően magasabb díjazásért, mint Novák nertársnő.) Ő Rétvári Bence, aki természetesen, jobban is ért a tudományhoz, mint kolléganője, tehát a nemek társadalmi szerepét, az egyenlőtlenségeket, a patriarchális társadalom sztereotípiáiból adódó, természetesnek elfogadott jogtalanságokat, társadalmi igazságtalanságot is kutató tudományágról azt mondja, hogy:
„A gender – a marxizmus-leninizmushoz hasonlóan – inkább nevezhető ideológiának, mint tudománynak, így kétséges, eléri-e az egyetemi oktatási szintet. A szak tartalma szemben áll mindazzal, amit a kormány értékvilága az emberről vall.”
Le a kalappal! Ez legalább tiszta beszéd! Megmondta: az azonos, vagy legalábbis megközelítően azonos jogokkal rendelkező emberekből álló társadalom világa szemben áll mindazzal, amit a magyar kormány értékvilága képvisel. Minden világos, köszönjük szépen, kérek engedélyt meghunyászkodni… Viszont, lenne egy kérdésem. Ha egy társadalomtudományi szak, inkább ideológia, mint tudomány (nem kételkedem benne, ha ő mondja, hisz ő mint tudós… vagy nem is, izé… politikus jobban tudja, mint a tudósok), szóval, ha mint ideológia kezelendő és ezért nem tanítható, be köll tiltani… akkor vajon Rétvári, mint társadalmi nemének megfelelő, fehérbőrű, heteroszexuális, keresztény (~tyén, ~tyény, ~tén) férfi, mit szól a teológia szakhoz…? Jó, nem is kérdeztem semmit, azt is halkan! Tudom, hogy ott sok a hallgató, a kor divatjának… (jaj, dehogy divat, bocsi!) a trendnek megfelelően (nem, nem, nem, nem trend, csak kicsúszott a számon!) a keresztény demokráciának megfelelően (nem tudom, mi az, de azt hallottam, az van). Szóval sokan vannak ott, akkor nem ideológia, hanem tudomány és ebből kifolyólag nyilván gazdaságos is. Hisz a másik érv a „gender szak” ellen az volt, hogy:
„Kérdéses, hogy az ilyen deklaráltan és felvállaltan alacsony hallgatói létszámmal indított szakok mennyiben gazdaságosak és fenntarthatóak. A képzés esetleges beindítása az ELTE más szakjaitól venne el erőforrásokat, rontaná az egyetem gazdasági stabilitását, az ELTE esetében pedig figyelembe kell venni, hogy egy állami közfinanszírozású egyetem, amelynek célja társadalmi és munkaerőpiaci igényeknek való megfelelés.”
Jogos. Jogos és érthető. Termelni kell. Termelni, hasznot hajtani, mérhető hasznot, számszerűt, mennyiséget! És bizony, a gender szak nem termel megfelelően. Bezzeg a sztahanovista szakok! Azok gazdasági stabilan, csak úgy ontják a… az… eredményt! Mint „A selejt bosszúja” című filmben, Latabárral, meg Ruttkaival… Bocs, kicsit elkalandoztam!
Szóval, erről gazdaságos, fenntartható, közfinanszírozott, piaci igényű… stb. egyetemi szak megfogalmazásról az jutott eszembe, amikor éppen megint rendkívül hozzáértő elnököt nevezett ki a pártpolitika a Magyar Rádió élére, aki vitt magával egy illetőt, a gazdasági dolgok rendben tartására, a kor-, és ésszerű megoldások kifundálására. Illető egy alkalommal beült a Rádió Szimfonikus Zenekarának egyik próbájára. Nem sorolok minden bölcsességet, amit felsorolt, csak azt az egy idepasszolót. Ugyanis a sok velőtrázó marhaság közepette, Illető azt találta mondani, hogy ő figyelte a próba közben a hárfást, az sokkal kevesebbet dolgozik, mint a többiek, ez így gazdaságtalan, tanuljon meg egy másik hangszeren is játszani, hogy kifizetődő legyen!
Talán, világos az analógia.

És akkor most feltenném azt az alapkérdést, amivel az egészet indítanom kellett volna. Akkor senkinek nem kellett volna ezt ilyen hosszan végigolvasni, mert utána minden okafogyottá válik.

Milyen jogon, milyen alapon és egyáltalán, hogy jön a politika ahhoz, hogy beleszóljon a tudományba?! Hogy megmondja, mi a tudomány és mi nem?
Persze, ugyanez vonatkozik a művészetre és minden egyébre, amihez elsuttyósodó „politikai elitünk” éppúgy nem ért és ezért azt hiszi, hogy kinevezés alapján lesz valaki tehetséges művész, vagy éppen bölcs tudós.

Nem kell vátesznek lenni, hogy lássuk az ország szomorú jövőjét…