B(alu)LOG

A kölyök.
A mi kutyánké.
19 ezer, kiskorúakról készült pornográf fénykép.
Ennyit találtak. Hogy mennyi volt és mi lehetett még, nem tudjuk. Nem is fogjuk megtudni.
Az ügyvédje szerint „mintaértékű jogász életet élt”.
Milyen jogász az, aki nem tudja, hogy a gyermekpornográfiával kapcsolatos tevékenység bűncselekmény?
Mondjuk, ha bizonytalan ebben a témában – mert valamiért, jogi tanulmányai kapcsán, épp az erről szóló fejezetet rágta meg a kutya és pont náthás volt, ezért arról az óráról éppen hiányzott, amikor erről szó volt – elég lett volna akár a sarki fűszerest megkérdezni, erre ő is tudja a választ, ha nem is jogász. Nyilván a büntetési tételekről már nem tudott volna neki pontos tájékoztatást adni a bolt pultja mögül – jogi végzettség nélkül, feltehetően nem azt kezdte volna sorolni, hogy hány évtől hány évig terjedő szabadságvesztés szabható ki az elkövetőre, hanem hogy ő milyen testrészét szabdalná le az illetőnek, valószínűleg fájdalomcsillapítás nélkül. Ez persze jogi értelemben helytelen ítélet lenne, ilyen büntetési tételekkel törvényeinkben nem találkozhatunk. Ezt igazolja az is, hogy a parlamentben ülő politikusaink egyikének sem vágták még le a kezét.
Szóval, milyen jogász az, aki nem tudja, hogy ez bűncselekmény? Vagy tudja, de mégis részt vesz benne?
Milyen? Hát, „mintaértékű”! Megmondta az ügyvédje, aki szintén jogász, tehát ő csak tudja! Neki, ezek szerint, ez az érték a minta…
A védelem szerint, az is enyhítő körülmény, hogy az elkövető „diplomáciai karriert futott be és a hazáját szolgálta”.
Nem értem. Szerintem ez súlyosbító körülmény. Elég kínos, hogy ilyen „mintaértékkel” nálunk diplomáciai karriert lehet befutni… És asz’ongya, hogy a hazáját szolgálta. EZZEL?! A hazánkat képviselte és közben ilyen… nem találok jelzőt… Szóval, az országunkat képviselve követett el ilyesmit, a diplomáciai védettsége tudatában! Szerintem, ezzel a „szolgálattal” nem vetett túl jó fényt hazánkra, inkább ártott vele, mint használt, tehát az, hogy ilyen pozícióban, Magyarországot képviselve tette, amit tett, az még súlyosabbá teszi a bűnét.
„Mélyen vallásos emberről van szó, aki rendszeresen gyakorolja a hitét.” Így?! Tessék mondani, melyik az a vallás, ahol ez elfogadható? Mert ez a mondat akkor lehetne a védekezés része, ha a vallás gyakorlásához kifejezetten hozzátartozik az ilyesmi, tehát ha ezért megbüntetik, akkor a szabad vallásgyakorlásában akadályozzák. De ha az ügyvéd például a katolikus egyházra gondol, akkor ki kell ábrándítsam: bár gyakran igyekeznek eltussolni az ilyen ügyeket, de ettől még a pedofília ott is bűn. Szóval, ez sem nevezhető enyhítő körülménynek, sőt! De tény, hogy arra szépen rávilágít, micsoda egy álszent _________, ________, ________ a vádlott. (Az öncenzúrázott szöveg helyére, szabadon választott jelzőket lehet beilleszteni.)
Az elkövetőnek „állítólag óriási lelkiismeret-furdalása van, 30 kilót fogyott”.
Most, hogy minden kiderült és nem sikerült elkerülni a botrányt.
Na jó, ezt tényleg nem tudhatom. Lehet, hogy egész idő alatt szörnyű lelkiismeretfurdalás közepette végzett önkielégítést, a gyermekpornót nézve, hiszen „mélyen vallásos emberről van szó”…


Nade, ő mégiscsak a mi kutyánk kölke!

Úgyhogy kapott egy év felfüggesztettet…




Eszemben sincs bírálni a bíróság ítéletét. Se a tudásom, se képességem nincs meg hozzá, amúgy pedig, ha elvárom mástól, hogy tartsák tiszteletben a bíróság függetlenségét, magam sem bírálhatom őket az ítéletükért. Ráadásul, a népharag úgyis a bíróra zúdul majd, amúgy teljesen jogtalanul, hiszen nem szabhatott ki súlyosabb büntetést, ugyanis korábban, a vádat képviselő ügyészség egyezett meg a vádlottal, hogy ha beismeri a bűnét, akkor ennyit kap. Ebben az esetben, a bíró keze meg van kötve, ha akar sem szabhat ki súlyosabb büntetést.

Az előadás véget ért, lehet szépen tovább haladni! Nincs itt semmi látnivaló!
Ami volt, azt már lefoglalta a rendőrség. (Legalábbis azt a 19 ezret, amit megtaláltak.)

lassan fuldoklunk a
gyűlölet mocskában
fuldoklók között a
fuldokló országban
röhögve alázhat
büntetlenül bárki
mert az vagy akinek
ők akarnak látni
egymáson taposva
mindenki menekül
végső áldozatnak
te maradsz egyedül
fuldokló országban
sötétség szendereg
jövőtlen időben
fuldokló emberek
őrjöngve pusztító
gyűlöletforgatag
elborít mindent az
öklendő hullaszag
pökhendi középszer
mérgező szemete
megfojtott múzsáink
elbomló teteme

fuldokló országban
fuldokló emberek
jövőtlen jelenünk
a múltban hempereg

A nem jogi elismerése, transzszexuális, interszex és akár „hermafrodita” emberek számára, ha konkrét szabályozás híján nem is egyszerűen, de a tudomány és az emberi jogok posztulátumai alapján, egyértelműen működő procedúra volt. Már a XX. század elejétől.

És jött a XXI. század.
Állítólag Magyarországon is.
Ahol egy világjárvány okozta vészhelyzetet kihasználva, megtalálták a módját, hogy kéjesen megtiporják egy kisebbség jogait. Arról, hogy a törvény indoklása miképp mond ellent a tudományos ismereteknek, már máshol írtam. A jogi anomáliák éppúgy egyértelműek. Hogy ha egy ember jogilag nem lehet azonos a nemével, akkor egy törvény alapján, hogyan döntheti el más és befolyásolhatja műtéttel, csonkítással egy interszex csecsemő nemét, egy életre ahhoz láncolva, függetlenül a valós nemétől? És ezek „csak” a személyiségi jogok, azoknak is csak egy része és még szóba sem kerültek az alapvető emberi jogok. De most nem is ezekről szeretnék beszélni, hanem az átlagos, gyakran felületes és sztereotípiák alapján működő gondolkodásmódról, ami nem feltétlenül rosszindulatból fakad, inkább tájékozatlanságból és az empátia hiányából.

A nemváltás nem „feltűnési viszketegség”, nem hóbort, és egyáltalán nem „divat”! Ilyen indíttatásból senki nem vállalná a megaláztatások sorát, a lelki és fizikai bántalmazásokat, a folyamatos kirekesztést és elutasítást, gyakran a munka- és lakhatás lehetőségétől való megfosztást, sokszor az ismerősök, barátok, sőt a közvetlen család elfordulását, nem is beszélve a megalázó hivatali procedúrákról és a tranzícióval együtt járó, évekig tartó és ismétlődő fizikai fájdalmakról. Gondold végig, mit vállal az az ember, aki erre szánja el magát! Az ellehetetlenülés milyen fokú elkeseredettsége van egy ilyen döntés mögött. És mindezt azért vállalja, azért akarja, hogy önmaga lehessen. Éppenhogy nem a „feltűnés kedvéért”, hanem azért, hogy végre átlagos legyen, hogy ne legyen kérdés, hogy ki is ő valójában, hogy ne lógjon ki a sorból, hogy ne érezze és ne éreztessék vele, hogy ő „más”.

Ilyenkor jönnek azok az érvek, hogy hiszen ez most sem tilos, „megélhetik az identitásuknak megfelelő” életüket. Az imént felsoroltak alapján ez nyilvánvalóan nem igaz, ráadásul folyamatosan a megaláztatás céltáblái lennének, mint ahogy most is azok. Nem kívánom Semjén Zsoltnak, hogy át kelljen élnie milyen, amikor banki ügyintézés vagy egy egyszerű postai küldemény átvétele kapcsán rendőrt hívnak rá, azzal gyanúsítva, hogy lopott okiratot használ, mert az igazolványában nem a „megélt nemének” megfelelő név szerepel.

Ciszhetero, fehér, keresztény férfi vagy? Vagy akár nő, zsidó, roma, gyerek, idős, fiatal, de akár ugyanez homo-, bi-, pán-, esetleg aszexuális változatban?
Gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, csupán azért, mert nem vagy ebben a helyzetben!

(fotó: Thinkstock)

Nem vagy érintett? De, az vagy. Ez nem egy kisebbségről szól, ez nem csak „róluk” szól. Ez rólad szól. Ha velük ezt megtehetik (és megtették!), akkor veled is, velem is megtehetnek bármit. Bármit! Bármikor.
Miért?
Mert csak.

 

(Elhatároztam, hogy nem moderálom a bejegyzésre érkező kommenteket, bár tudtam, hogy sokan, sokféleképp gondolkodnak erről a témáról és ilyenkor elkerülhetetlen, hogy minősíthetetlen hangvételű hozzászólások is szülessenek. Viszont mivel én nyilvánosan elmondtam, leírtam a gondolataimat, úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van rá reagálni és olyan formában, ahogy helyesnek érzi. Úgy gondoltam, nem válaszolok, de nem is törlök semmit, hiszen ehhez a műfajhoz hozzátartozik a szabad véleménynyilvánítás. Miután az elmúlt napokban a kommenteknek már nem igazán volt köze semmi máshoz, csak egymást pocskondiázták a hozzászólók, a témától függetlenül - tisztelet a néhány üdítő kivételnek - így kénytelen voltam lezárni a kommentelés lehetőségét - gondolom, úgyis megtalálják a módját, hogy más platformon átharapják egymás torkát, ehhez nincs szükség az én blogbejegyzésemre. Nagyon sajnálom, mert fontosnak gondolom, amiről írtam, hisz ezért is írtam le, és szerettem volna mások véleményét megismerni pro, és kontra a témával kapcsolatban. Nem sikerült. Ez is egy kudarc...)

Ugyanaz az öröm, ugyanaz a gyász,
a hosszúsági-, és szélességi fok,
ugyanaz az út és ugyanaz a ház.
a földrajzi hely semmit nem változott. 

A különbség mindössze annyi talán,
én nem változtam és ezért más vagyok,
a szülőföldem nem lehet a hazám –
nem szeretnek a mindig ugyanazok.

Más lesz a jövő, ha a múltba átlép.
Másképpen látom ugyanazt a tájat.
Ugyanazok ugyanúgy néznek másképp.
És ugyanazok vágták ki a fákat.

Ugyanaz a föld és ugyanaz az ég,
fölöttem ugyanazok a csillagok.
Ugyanaz az ország, ahol ugyan még
megtűrnek, de nem nézik el, hogy vagyok.

A kormány és az önkormányzat tárgyalásba kezd a gyöngyöspatai romákkal, akiknek a bíróság kártérítést ítélt meg, az őket évekig sújtó, törvénytelen kirekesztés, a szegregált oktatás miatt. Azt találták ki, hogy ahelyett, hogy végrehajtanák az ítéletet, amit rájuk róttak, majd inkább megoldják „okosba’”, ahogy szokták.
Az ötlet csodás: ahelyett, hogy kifizetnék a büntetést, amiért megfosztották a megfelelő oktatástól a gyerekeket, inkább képzések formájában kapják meg pénz helyett, a megfelelő értékben mindezt a fiatalok és fiatal felnőttek. Tehát, törvénysértést követtek el, de nem fizetik meg a büntetést, hanem utólag teljesítik a kötelességüket és akkor minden rendben is van. Szerintük. Mert nehogymá’ pénzt kapjanak a romák! Biztos nem megfelelően költenék el! Hát majd ők elköltik helyettük. Azon kívül, hogy ez egy újabb nyílt rasszista megnyilvánulás – mert ha előítéletekből kiindulva, erőszakosan „gyámság alá” vonnák azokat, akikkel korábban törvénysértést követtek el, az bizony ugyanúgy általánosító kirekesztés (pont úgy, mint amiért a bíróság korábban már elítélte az alperest) és mivel mindez származási alapon történik, ezért aztán színtiszta rasszizmus. Tehát, a rasszista megnyilvánuláson kívül, egy teljesen elmebeteg logikával felépített módja, a büntetés megúszásának. Nézzünk egy példát: négy-öt évfolyam járt egy osztályba, etnikai alapon, mivel a roma diákok az épületben az emeletre sem mehettek fel, ahol a saját évfolyamuknak megfelelő oktatás folyt. És mivel a saját „osztályukba” negyedikesek is jártak, így az ötödikesek, hatodikosok, de még a nyolcadikosok is, a negyedikes tankönyvből tanultak, újra meg újra. (Ez az alapja annak a hazug sztereotípiának, hogy „a cigányok nem tudják elvégezni a nyolc általánost!”) A miniszterelnök utasítására aztán megnézték, hogy lehetne a kártérítésből is kirekeszteni a roma fiatalokat. Megfosztották őket a normális képzéstől, hát most zsebre teszik a pénzüket is és utólag megadják nekik azt a képzést, amit évekkel korábban, a megfelelő korukban kellett volna. Le van szarva, hogy így sem fogják soha behozni azt a hátrányt, amit nekik okoztak. Először megfosztják a károsultakat a törvényesen nekik járó képzéstől, majd az „igazságérzetükre” hivatkozva semmibe veszik az igazságszolgáltatást és „képzéssel” fosztanák meg őket a jogos kártérítéstől.

Nagyjából olyan ez a szituáció, mintha valaki kizárja a farkasordító hidegbe a kutyáját, szegény jószág kihűl, megfagy, majd amikor a gazdát ezért elítélik állatkínzásért, közli, hogy inkább nem fizeti ki a büntetést, hanem mostantól beengedi a kutyát.
- Na de, szegény állat meghallt!
- Az igaz, de ha akar, most már bejöhet a melegbe.

A kártérítést „munkavégzés nélküli keresetként” definiálni, szintén bőszítő aljasság. Nem kell jogot végezni – elég csupán ismerni az anyanyelvünket – ahhoz, hogy tudjuk, mi a különbség a munkabér és a kártérítés között. Arra utalni, hogy emberek, származási alapon (egy „etnikailag meghatározó népcsoport tagjai”) nem dolgoznak, de pénzt akarnak, vegytiszta rasszizmus. És bassza meg, nem arról van szó, hogy a „cigányok pénzt akarnak az önkormányzattól”, hanem arról, hogy az önkormányzatnak büntetést kell fizetnie a sorozatosan, éveken keresztül elkövetett törvénysértéséért, aminek súlyos, esetenként helyrehozhatatlan következményi vannak a károsultak számára!
A képzéssel semmi bajom! Csak a fosztással.
Fizessék ki a törvénysértők a jogos büntetést, kapják meg a károsultak a jogos kártérítésüket és utána a vétkes térjen jó útra, hagyjon fel a törvénysértő magatartással, szórjon hamut a fejére és hogy bebizonyítsa bűnbánata hitelességét, tőlem aztán leülhet tárgyalni arról, hogy kifizeti a károsultak képzését is.
Fejezzük be a ki-, meg-…stb fosztást és koncentráljunk a képzésre! Nem utólag (a kutya fagyhalála után)!
Szegregáció nélkül.

Mindig a szavakkal kezdődik.
A szavakkal kezdődött a 20-as, 30-as években is. Aztán ahogy hozzászoktatták a szavakhoz az embereket, amikor már fel sem tűnt, hogy sűrűsödnek, szinte már masszaszerűvé azok a szavak, amikor már a kétértelmű mondatokból egyértelmű utalások lettek, végül utalás helyett, nem is rejtegetett, szembenéző gyűlölet – akkor jöttek a tettek. (Persze, addig is voltak, csak nem nyíltan, vagy legalábbis látszólag más okból.) Törvényesített gyűlölet, törvényesített kirekesztés, törvényesített gyilkosság.
A szavakon lassan megint túl vagyunk. Már a törvényt piszkálják. A törvény még nehezen adja magát. Nyilván, még nincs itt az ideje. Majd eljön. Igény van rá. Addig helyi szinten, „okosba’” próbálják megoldani. A törvény rendelkezik, az alapján az ítélet megszületett – a kirekesztett károsult javára döntött. Csakhogy többen vannak a kirekesztők és háborognak, hogy a törvénytelenséget szankcionálják. Úgymond, „bántja az igazságérzetüket”. Ezek szerint, van nekik olyan. Azért furcsa lehet úgy érezni az igazságot. Úgy érezni, hogy nem érezni. Mert ha nem velük történik igazságtalanság, ha ők követnek el igazságtalanságot mással szemben, azt észre sem veszik, akkor érzéketlenek. Nem érzik bűnnek, a bűnt, ha ők követik el, vagy hozzájuk hasonlók. Nem érzik bűnnek, hát nem is gondolják, hogy büntetés jár érte. Ezért aztán igazságtalannak érzik a büntetést. Hogy lehet az, hogy őket büntetik?! Hisz’ ők vannak többen! Akkor pedig nekik van igazuk! Akkor is, ha a törvény mást mond.
A törvény mást mond.
Egyelőre…
A gyűlölet viszont már túljutott a szavakon.
Már bekerült az országgyűlés mindennapi szókincsébe is. Ott olyan természetesen használják, mintha nem tudnák, hogy ezzel saját törvényeiket sértik. Na, nincs is miatta hangos közfelháborodás! Morcos fejcsóválás, bosszankodás még akad, de semmi több.
A kormányfő apart kis rasszista beszédet rögtönöz egy sajtótájékoztatón, amiben nem mellesleg a bíróság tőle független ítéletét is támadja, mert hogy tőle független és ez még sincs így jól – és ezután nem mond le. Sőt, senkinek eszébe sem jut felszólítani, hogy mondjon le. Mert ez már nem számít nagy dolognak. Mert hétköznapi, általános dolog. Hozzászoktunk. Nem tűnik fel.
Mert már túl vagyunk a szavakon.
Korábban a házelnök mélységes tudatlanságról, elképesztő tájékozatlanságról árulkodó, gyűlöletbeszédet tartott mindazok ellen, akik nem heteroszexuálisok. Elképesztő ostobasággal, még az örökbefogadó szülőket is – szexuális orientációtól függetlenül – sikerült pedofiliával vádolnia, aminek mondjuk amúgy sincs köze a hetero-, vagy homoszexualitáshoz. Mindenki, aki nem pont olyan, mint ő, az másodrendű – de ha ezt tudomásul veszi és nem akar azonos emberi jogokat, akkor tőle akár életben is maradhat.
Akkor néhányan megmozdultak, hogy reagáljanak erre a nyilvánvaló tudatlanságból (is) fakadó, tudatosan aljas megnyilatkozásra. Persze, eredménytelenül. Akkor. Most senki nem követelte a kormányfő lemondását, amiért kijelentette, hogy a romáknak nem jár igazságszolgáltatás, mert ők romák.
Már túl vagyunk a szavakon.
A szélsőjobbosoktól megszoktuk, hogy zsidóznak, cigányoznak, buziznak rendületlenül. Kormány szinten, még nyíltan nem zsidóznak, csak félreérthetetlen antiszemita utalásokat tesznek, amit ha valaki nem is ért félre, akkor gyorsan nyilvánosan keblükre ölelik a véletlenül épp arra járó házikövesslomójukat, elvesznek valakitől néhány milliárdot, amit odaadnak neki, és miközben visszadugják a talit alá, sértetten azt mondják: Már hogy lennénk mi antiszemiták, amikor saját házikövesslomónk van? Nézzétek csak, hogy szeret minket!
És különben is, amíg hasonló gondolkodású kormányfő ül a Kneszetben, mint a magyar, addig haverok vagyunk Izraellel.
Mindig a szavakkal kezdődik.
Antiszemitizmus terén a magyar kormány még csak a kétértelmű mondatoknál tart.
Rasszizmus és homofóbia terén már túl vagyunk a szavakon.
Már a törvényt piszkálják.

Wassalbertek jobbra, zsidók, cigányok, homokosok balra! (Slomó maradhat, mert nem vagyunk antiszemiták.)
Felkészülnek a biciklisták!

Hogyhogy, miért pont a biciklisták?

Úgyis vége,
Köpök az egészre.
Későre jár.
Korán vettem észre.

Későre jár.
Köpök az egészre.
Úgyis vége.
Későn vettem észre.

#azértisszeretemafészbúkot (by Sisso), mert tájékoztat a TÉNYEKRŐL. Így csupa nagy betűvel. Ezek azok a bizonyos tények (pardon: TÉNYEK), amikkel nem lehet vitába szállni. No, nem azért, mintha bármi is alátámasztaná az igazságtartalmukat, csupán azért, mert aki világgá kürtöli őket, egyetlen érvként ezt hozza fel rendkívül határozottan. Mármint azt, hogy ezek tények (elnézést: TÉNYEK) és mivel azok, ezért aztán nem lehet nekik ellentmondani.

Roppant szerencsénk van, hogy akadnak olyanok, akik megpróbálnak minket megóvni és lerántják a leplet az ilyen összeesküvésekről, amik népünkre és bizony személy szerint ránk jelentenek halálos veszedelmet! Áldhatjuk a sorsunkat, hogy van, aki facebook posztban leplezi le ezt a gonosz összeesküvést! Ami természetesen, világméretű. És természetesen a tuddjukkik esküsznek össze, akik markukban tartják a világot, miközben horgas orral számolgatják a pénzt (amit nyilván rajtunk kerestek!), hogy utána keresztény szüzek véréből sütött maceszt ropogtatva menjenek titkos szertartásaikra, a zsinagógába. A legnagyobb mázli viszont az, hogy a posztoló, egy aggódó kommentelőjére reagálva elmondja, hogy igaztalanul vádolnák őt antiszemitizmussal, hiszen neki semmi baja a zsidókkal. Úgy általában. Csak ezeket a mostani zsidókat nem bírja. Mert „ne legyen kétsége senkinek” hogy a „legfelsőbb zsidóság” tartja ott ahol van, az orbángyurcsányt és az összes többi pártot. (Ezek szerint orbángyurcsány is egy párt lenne? Azaz – miket nem beszélek – kettő!) Mer’ hogy ezt csinálják évezredek óta: ők mondják, hogy mikor, hol, ki legyen hatalmon. (Évezredek óta?! Jesszumpepi! Itt egy kicsit gyanús lett, hogy a posztoló füllentett, amikor azt mondta, hogy azért nem antiszemita, mert csak a mostani zsidókat nem szereti.) „Ez mind mind globálisan van eltervezve!Mindkét oldal ...szárny ugyanahhoz a madárhoz tartozik csak azt kéne észrevenni,hogy az nem a Turul madár!!”(sic) És ez bizony mind azér’ van, hogy megtarthassák az emberiség fölötti hatalmukat. Mer’ ez a háttérhatalom. És „a háttérhatalom(az a bizonyos madár...ami nem a Turul)”(sic). Ha valakiben, valamiért mégis felmerülne a gyanú, hogy a világot mégsem „egymadáraminemturul” irányítja és vezeti a végpusztulásba, az végül megkapja a megdönthetetlen bizonyítékot: „Amikor bevezették azt,hogy anyakönyveztetni kell minden leszülető lelket akkor kapcsoltak magasabb fokozatba mert onnantól akinek anyakönyve van az mindenki ennek a cégnek a tulajdona!Ne higyj nekem nézz utána magad!!Az anyakönyveden alul a papír alján van egy piros számsor...azzal a piros számsorral... ha utánanézel a tőzsdén megtudod,hogy mennyit érsz ennek a mocskos rendszernek!!”(sic)
A helyzet az, hogy kikészültem. Egy világ omlott bennem össze, egy pillanat alatt. Persze, számíthattam volna ilyesmire, hiszen azt már régóta tudom (naná, hogy a fészbúkról, honnan máshonnan tájékozódna az egyszerű halandó), hogy ezek a zsidók, biológiai fegyverként használják a romákat a fehér keresztények ellen és elárasztják mindenféle szivárványos prájdokkal a világot, hogy mindenki meleg legyen és kihaljon. Na de hogy anyakönyvileg viszik a tőzsdére a lelkeket? Hát ez még nekem is sok! Végre valaki figyelmeztetett, baruch ha-Shem! Az egyik kommentelő, noch dazu, a honlapjukon (én elhiszem, hogy van nekik, végülis évezredek óta uralják a világot és gyötrik szegény fehér keresztényeket, valahol csak kell csetelniük róla) megtalálta, hogy Magyarországot, mint céget, mindössze ötmilliárd dollárért adták el. Komolyan!
Azért némi remény mégiscsak mutatkozik, ugyanis „Egy zsidó globális belharc van világszerte(cionista és Jezsuita zsidó "elit" között)”(sic) Komolyan mondom, mindig tanul az ember. Bevallom, eddig nem sokat tudtam a zsidóság elitjébe tartozó jezsuitákról. Na, de ha már vannak, akkor tökéletesen érthető, hogy rühellik a cionistákat. De tényleg! Pláne, hogy ezek a jezsuita zsidók „alapították Szaudi Arábiát”(sic)!

Arra azért még kíváncsi lennék, vajon mit szól ehhez az „egymadáraminemturul”, hiszen akárhogyis, az ő két szárnyáról van szó. Amik egymás ellen harcolnak. Na, majd bejelölöm a fészbúkon és megkérdezem messengeren.

mérgező ország mérgező emberek
mérgező eszmék és becstelen fegyverek
uniformisokhoz mérgező szövet
mérgező butaság mérgező gyűlölet
mérgező beszédek mérgező csöndek
mérgezett papírból mérgező könyvek
mérgező mesék és mérgező hitek
szétmarják megmaradt emlékeidet
mérgező forrás és mérgező patak
mérgező tettek és mérgező szavak
mérgező templomban mérgező papok
ha rajtuk múlik nem lesztek szabadok
mérgező otthon mérgező iskola
tantervbe iktatott lobotómia
negédes mosollyal mérgezett gyerekek
mérgezett rabláncon hajtják a kereket
kell aki mérgezi tovább az egészet
mérgező kórházban mérgező szülészet
mérgezett csecsemő mérgező anya
tilos a „gender” de szabad a pia
mérgező szinglik és mérgező családok
boldogan mérgezik együtt a világot
masszív gyűlölettel átitatott lelkek
mérgezett erekben mérgező vérsejtek
mérgező sóhaj mérgező csókok és
mérgező vágy és mérgező ölelés
talpam alatt minden rög mérgezővé lett
mérgező országban mérgező az élet

Idősödő férfiak tartottak egy fajta nemzeti lebensborn konferenciát arról, hogy szüljenek többet a nők. Ez nálunk tulajdonképpen természetes. (Mármint, hogy ilyesmiben a férfiaknak kell dönteni.)
A konferenciát megáldották az egyházak, pontosabban különböző vallások egyes képviselői. Vagyis három keresztény és egy zsidó közösség vezetői. Ezen sem ütközik meg nálunk a többség. (Maximum a zsidót méregetik gyanakodva, hogy mit keres köztük.) Meg is szentelték. (Bármit is jelentsen ez egy konferencia esetében.)
Arról már sok szó esett, hogy milyen eredményre jutottak, a keresztény államiság szükségességétől, a civil szervezetek mérgező hatásán át, a kirekesztés vérpezsdítő variációinak hasznosságáig. Nem hiszem, hogy ezekhez tudnék bármi érdekeset hozzáfűzni. De hogy miért is kell futószalagon szülni a magyar asszonyoknak (gondolom, kötelesség), lányoknak (nyilván dicsőség), már ha fehér, keresztény nőneműekről van szó (tényleg, még mindig nem értem, mit keresett ott a rabbi), arról keveset beszélnek.
Hát a nemzetért. A nemzet nagyságáért. Hogy megmentsék a pusztulástól. Az ő kezükben van a nemzet sorsa. Vagy a méhükben. A főként, ilyen szervvel nem rendelkező, valószínűleg már kevéssé potens, idősödő férfiak, erről tartottak szentelt, vagy szent konferenciát.

Annyit használják és annyi mindenre a „nemzeti” szót, annyit beszélnek és annyi mindent a „nemzetről”, hogy lassan már nem csak a jelentőségét, de az értelmét is elveszíti. Márkajegyként pecsételik tárgyakra (mozgalmakra, konferenciákra, intézményekre), büszkék rá vagy aggódnak érte. Nem értem igazán.
Egy terméknél nem azt nézem elsősorban, hogy földrajzilag hol készült, hanem hogy megfelel-e a szükséges követelményeknek.
A büszkeség érdemtelen és inkább rátartiság, ha nem rajtunk múló dologra vagyunk büszkék, hanem arra, hogy tőlünk függetlenül, hol jöttünk világra.
Talán, az aggodalmat érzem egyedül érthetőnek, amikor több ember jövőjéről van szó, akik valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz – egy helyen születtek, összeköti őket a közös nyelv, az a kultúra, amiben szocializálódtak, vagy bármilyen közös dolog: rokonság, betegség, érdeklődés, szakma, tudomány, művészet és még sorolhatnám – de lehet ez bármelyik emberi közösség, aggódhatunk bárkiért, hisz nem látunk a jövőbe, csak remélhetjük a biztonságot, nyugalmat, fejlődést akármilyen embercsoportról van szó.
Nemzet.
Olyan könnyedén és sokat használjuk ezt a szót. Mindenki tudja, mit jelent. Illetve mindenki úgy gondolja, hogy tudja. Mert mindenkinek kicsit mást jelent. És ez így van jól.
A nemzet „nagysága”.
Amióta az eszemet tudom, mindig hallottam ezen keseregni embereket. Ez semmit sem változott, csak a stílus és a mögöttes tartalom mutat időnként (vagy időről időre) némi különbséget. Ha területről van szó, fájdalmas, amikor több részre szabdalnak egy addig összetartozó egységet, családokat szakítanak el egymástól, a többséghez tartozást kisebbségi identitássá erőszakolva. Ha más számokat nézünk, az is szomorú, hogy sokan nem érzik magukat annyira biztonságban, hogy más életéért is felelősséget tudjanak vállalni és egyáltalán nem vállalnak, vagy nem vállalnak több gyermeket.

Viszont azok számára, akik ilyesmire gondolva filozofálgatnak a nemzet nagyságáról, vagy ilyen téren tervezgetve látják a felemelkedést, van egy rossz hírem. A „nemzet nagysága” nem mérhető kilométerekben, vagy lélekszámban. Ezt egyedül az emberi minőség határozza meg. És ha ezt próbáljuk „nemzetivé” formálni, felpántlikázni, mássá, egyedivé tenni az csak romláshoz, lealacsonyodáshoz vezet.  Az emberi minőség ugyanis nemzetek fölött álló, egyetemes dolog.
Nem nemzeti.