B(alu)LOG

Amikor nyíltszívű, jószándékú, kedves emberek elismerően akarnak szólni rólam és azt mondják, hogy tetszik nekik, hogy „fehér ember létemre”, a magam módján próbálok küzdeni a rasszizmus ellen, akkor sokkal inkább zavarba jövök, mint a nyíltan rasszista kirohanások kapcsán.

„Fehér ember létemre”.

Hogy értessem meg velük, hogy már ez is rasszizmus? Hogy ezzel úgy fejezik ki az elismerésüket, hogy közben magukat sorolják a kirekesztők közé. Zavaros lehet a kép a fejükben, ha azt gondolják, hogy milyen szép tőlem, hogy annak ellenére, hogy különb vagyok, mégis azok egyenlőségéért állok ki, akiknél többet érek. Nem vagyok különb! Nem érek többet! „Fehér ember”, kreol bőrű, afroamerikai, mesztic… stb. – szemmel látható különbség csak a bőrszínben van. A pigmentáció pedig nem hat ki a jellemre. A vak ember nem húzódik el ösztönösen, ha egy cigány kérdezi meg, hogy segíthet-e neki. A belénk nevelt, külső jegyek alapján ítélkező, hamis sztereotípiák táplálják a már-már ösztönössé váló előítéleteket.

Kreol bőrű kisbaba voltam. Kiskoromban sokan, sokáig félvérnek néztek. Anyukám tejfehér bőrű bátyámmal és velem sétálva az utcán, nem egyszer kapott el sutyorgó megjegyzéseket: „Biztos nem ugyanaz az apjuk!” Később már világosabb volt a bőröm valamivel, viszont nyaranta, folyton a napon rohangálva, játszva, „füstösfeketére” barnultam, csak úgy villogott a szemem fehérje a vigyori pofácskámból.
Ez sokáig megmaradt, így aztán, amikor kiskamaszként, egy nyári késődélutánon, egy már nem igazán szomjas skinhead banda jött velem szemben, artikulálatlanul üvöltözve, eltöprengtem: ha nekem ugranak, hogy összeverjenek, mint „büdös cigányt” és én azzal védekezem, hogy nem is cigány vagyok, hanem zsidó, vajon abbahagyják-e az ütlegelést? 
Tovább mentek.
„Fehér ember létemre” sokszor elmondom, hogy a kirekesztés minden formája ellen, nem az „érintetteknek” kell tiltakozni, hanem a többségi társadalom tagjainak kell kiállni és kikérni magának, hogy embertársaikkal ilyen módon viselkedjenek, róluk így gondolkodjanak.  (A minap, apám hallgatta ezzel kapcsolatban az okfejtésemet, bólogatott, majd rám nézett és csöndesen azt kérdezte: aha, szóval, te a többségi társadalom tagja vagy? Elröhögtem magam – igaza volt, na!)
Gyakran beszélünk a „többségi társadalomról”, a „kisebbségekről” és a mindenkinél különb fehér embernek nem tűnik föl, hogy csupán az emberiség kisebb csoportjába tartozik – szám szerint is kisebbség a világon élő fajtársai között.

„Fehér ember létemre” szégyellem, ha fehér emberként definiálnak.

Nekem elég lenne az „ember” is.