'94-es boldogság
42-es lábon
egy pocsolyában tocsogva
a sarkon túl várom
ketten az esőben
'94-ben
már hónapok óta
nem vagyunk ébren
és azt akarom, ne érjen
véget ez az álom
megremeg a huszonkilenc
és a huszonhárom
Nincs hova menni
cuppog a cipő
a 42-es
de együtt vagyunk
hogy elbukhassak
és te megmenthess
úgy szerettél,
hogy ettől én
is gyönyörű lettem
akkor éjjel
felragyogott
melletted a testem
akármit megadnék
hogy ne legyek ébren
úgy szakad az eső
mint '94-ben
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.