„Én az élet pártján vagyok – mondta a műsorvezető azon kérdésére, hogy halálbüntetés-párti-e. Azt mondja, ha halálbüntetés nélkül meg tudják védeni a magukat megvédeni nem képes embereket, akkor nem lesz halálbüntetés, ha nem tudják megvédeni, akkor kell halálbüntetés.”

Halálbüntetéssel védeni?! Mégis hogyan? Mondjuk a bűncselekmény elkövetése előtt kivégezni a feltételezett tettest? Hiszen, ha már elkövette a bűncselekményt, akkor áldozatát már nem tudják visszamenőleg megvédeni. Persze, tudom, hogy nem így értette, csak már nagyon unom, hogy minden kimondott mondata után el kell mondani, hogy „nem úgy gondolta”, „nem úgy értette” és aztán elmagyarázni, pontosan mit is jelent, amit mondott. Nem lehetne inkább, hogy rögtön azt mondja, amit mondani akar? Vagy olyan nagy elvárás, hogy pontosan fogalmazza meg a mondandóját? Nem igazán értem, hogy miért kell közlekedési rendőrt állítani egy olyan ember mondatai mellé, aki ha másban nem is, de egy dologban valóban jártas: a retorikában. Eddig is, kizárólag ezzel az eszközzel ért el mindent: sokakkal elhitette, hogy az embertelenség jócselekedet és kriminalizálta a humanizmust.

Természetesen, nem akarok demagóg lenni, pontosan tudom, hogy nem arról beszélt, amiről beszélt, hanem a halálbüntetés visszatartó erejéről. Itt jön azonban a második zavarba ejtő momentum. Mégpedig az, hogy vagy nem ért ahhoz, amiről véleményt nyilvánít, vagy szándékosan dobálja a kavicsokat az állóvízbe, miközben ismét hülyének nézi az istenadta népet. Az utóbbi esetben nincs kérdésem. Ha viszont az előbbiről van szó, akkor mielőtt megszólal egy ilyen véresen komoly témában, kutyakötelessége lenne előzőleg tájékozódni. A tanácsadóinak pedig figyelmeztetni, tájékoztatni. (Személyes véleményem szerint, ha ezt nem teszik meg, akkor alkalmatlanok a feladatukra és amennyiben ilyen tanácsadókkal veszi körül magát, ő sem alkalmasabb a saját feladatának ellátására.)

Nem áll szándékomban feszültséget kelteni, inkább segítenék, ha már a tájékozódás és tájékoztatás kormány szinten odáig sem jut el, hogy legalább „megugliznák” az adatokat, az ismert nemzetközi kutatások eredményeit, az eddigi tapasztalatokat. Tehát: minden tapasztalat, kutatás egyértelműen azt mutatja, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb visszatartó ereje, mint más kiszabható büntetésnek. Ezen kár rugózni – ez van. De segítek tovább, hisz nyilvánvaló: a cél, megtalálni azt, ami mégis visszatartó erőként működhetne. (Megint csak azt tudnám ajánlani, hogy ha már ő maga nem is óhajt a technika vívmányaival bíbelődni, legalább a tanácsadói bekapcsolhatnák időnként a számítógépet: csuda dolgokat találnának az interneten!) Kiderült, hogy az egyetlen dolog, ami visszatartó erőként működik, ha mindenki látja, hogy minden bűncselekmény elnyeri büntetését, semmit sem követhetnek el büntetlenül. Ehhez az első lépés lehetne az állami korrupció, politikai és gazdasági bűncselekmények szigorú büntetése, minden szinten. Így mindenki előtt világossá válna: ha a „nagykutyákat” elkapják, akkor a kicsiknek sincs esélye.

Ha ez megtörténne, ha a bűnöző politikusok, a korrupt vezetők bíróság elé kerülnének, akkor lehet, hogy egész más véleménnyel lenne a témáról. Akkor kéne megkérdezni!

Feltéve, ha beengednek beszélőre…