B(alu)LOG

Itt minden rendben van. Nem értjük, kinek, mi baja velünk. Nem értjük azt se, akinek baja van velünk. (Noch dazu, nem értjük, mi a baj a többesszám első személlyel. Állandóan. A tudjuk, kiknek.)

Itt minden rendben van. Mindig elmondjuk.
Mégis mindig bántanak.
Az irigyek.
Mer’ látják, hogy nekünk milyen jó.
Mer’ azt is mindig elmondjuk.
Mégis bántanak.
Pedig mondtuk, hogy jöjjenek ide és nézzék meg. Amit mutatunk.
És hogy mondják!
Amit mutatunk.
De ők nem: csak mondják, amit mondanak nekik, hogy mondjanak. (A tudjuk, kik.)

Itt minden rendben van.
Sőt, itt rend van! (Na, jó: majd lesz. Azon vagyunk. Minden erőtökkel.)
Nem vagyunk nácik! Nem vagyunk rasszisták (sőt pláne nem antiszemiták)! Itt ilyenek nincsenek. És mi mindenkit megvédünk.
Tőlük.
Akik nincsenek.
Ezt is mindig elmondjuk.
(Igen, utólag, te kötözködő libsibolsi! Honnan tudhatnánk előre, hogy agresszívak lesznek a nácik?
Akik nincsenek.)

Mer’ az még nem fasisztanáciantiszemita dolog, ha Hitlert éltetjük és sajnálkozunk, hogy a lágerekben „nem végeztek teljes munkát”. Nem ám, az a szabad véleménynyilvánítás. És nehogymá’ mi tehessünk arról, hogy egyeseknek nincs humorérzéke és nem tudnak jóízűen kacagni az olyan mókás képeken, ahol az újrahasznosítható hulladékgyűjtők közt, a műanyag, papír és üveg mellett ott a zsidó feliratú konténer, jelezve, hogy príma szappan alapanyagról van szó. (És még asz’ongyák, hogy a pesti vicc a zsidó humorból fakad! Ezek a savanyujóskák még csak el se mosolyogják magukat az ilyen mókás dó’gokon.)

Bezzeg arról nem beszélnek, hogy milyen keményen fellépünk a rasszizmus ellen! Minden roma számíthat rá, hogy a bíróság, súlyosbító körülményként, ezt is hozzácsapja a vádakhoz. Amióta törvény van rá, el is ítéljük a cigányokat rasszizmusért.
Csak őket…

És kinyílott a pitypang! Igaz, hogy januárban, de… Megírom!

Bezzeg arról nem szólnak, hogy milyen jó itt a népnek! Az istenadtának. Nekünk.
Csökkentették a rezsinket! Bár a Zunijó nagyon utálja, hogy kevesebbet kell fizetnünk. (Nem mondták, de mi tudjuk, hogy ez fáj nekik.)
Szóval, csökkent a rezsi. A számlákon ugyan nagyobb összeg szerepel, mint régen, de azt is ráírják, hogy ez mennyivel kevesebb.

És hiába maffiázza a kormányt az ellenzék, mert mi már rég lemaffiáztuk őket! Bi-bi-biii!

És dolgozunk a szegénység, a hajléktalanság felszámolásán.
Sikeresen!
Unortodox módon!
Mer’ az má’ a gazdaságpolitikába’ is begyött.
Tehát: nincs hajléktalankodás az utcán, mer’ aki hajléktalankodik, azt megbüntetjük; nem állnak sorban ingyen ételért az éhezők, mer nem adunk ki engedélyt az ételosztásra.
Ilyen frappáns megoldásaink vannak.

Pozitív a krónikai mérleg.
Ami negatív, az is pozitív.

És még... Jutott eszembe számtalan, szebbnél szebb...
Mer’ itt minden rendben van.
Mer’ nekünk jó…