AMIKOR VÉGÜL
Alighanem...
Alighanem, ez a legszarabb.
Látni, tudni,
érezni az ittmaradtakat.
Amikor tudod, szavak nélkül is,
hogy az először, egyben végül is
és a szeretetben
hiába maradt erő –
az Előfordulhat
már nem fordulhat elő.
Amikor nem csak az fáj,
hogy te is itt maradtál.
A tekintetbe a hiány beleszédül
mikor végülis megvan a végül,
amikor hátrahajolva azt látod,
hogy a fény mindent szerteszór,
amikor végül megvan a hely, ami
„végülis egy életre szól”...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.