Amikor megszakad a szív…
Beszámoló, képek, néhány egyenruhába bújt fiatal.
„Bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek…” – mondhatnám. Nem mondom. Nincs szavam. Más szavai jutnak eszembe:
„Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot
annyira, hogy már néha nem is fáj -, undorodom csak.”
Radnóti írta le e sorokat. És most 2013-ban lángra kaptak e sorok. Nem átvitt értelemben. Miskolcon könyveket égettek, megemlékezve a „kristályéjszaka” évfordulójáról. Nem az áldozatoknak állítva emléket, hanem a bűnösöket állítva elénk követendő példaként. Könyveket égettek „ideológiai” alapon. Nem tudják, mit cselekszenek. Nem tudják, mert „ideológiai alapon” Radnótit égetni hazaárulás. Lángolnak a sorok:
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.”
Lángolnak a sorok, de nem a szívekben, hanem a máglyán.
Lángolnak a sorok, de nem a papíron – a papírral együtt.
Fáj.
Nem csak nekem. Az emberek túlnyomó többségének, mert az ilyen mértékű ostobaság már feltűnő, már elfogadhatatlan.
Még elfogadhatatlan…?
Heine sorai mindenki előtt ismertek: „Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak.” Ez már közhely, le se kellett volna írnom.
Nem tudják, mit cselekszenek? Tényleg nem tudják. Valódi mélységéig nem érzik, értik, csak annyit tudnak, hogy tilosban járnak, hogy amit tesznek, az nem jó – és ez kellemes izgalommal borzongatja őket. Ennyit tudnak és ettől hősnek érzik magukat (arcukat hősiesen ki is takarják a képeken, hogy ne lehessen felismerni őket). Nyolc-tíz ember… Nem: nyolc-tíz kétlábú humanoid összejön a hátsóudvarban és megtisztítja a nemzetet: „pornó újságot” raknak a máglyára (a szexualitás a hanyatló nyugat ópiuma?), de sikeresen csak olyat, amiben maximum alsóneműben látható modellek vannak (gondolom, a merészebb kiadványok biztonságban lapulnak otthon, a matrac alatt, hogy alkalomadtán segítsenek a gyötrő magány óráin enyhíteni); „cionista és nemzetgyalázó” könyveket vetnek a tűzre, műveletlenségüknek köszönhetően, éppen a zsidónak született, de hithű katolikus Radnóti Miklós kötetét, amiben a szerintem legszebb, legfájdalmasabb hazafias vers található.
Tudatlanságuk, műveletlenségük kínos, tettük szánalmas, ostobaságuk ijesztő.
2013. Magyarország – fájdalmasan szomorú.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
anakreon 2013.11.16. 22:10:14
folyton e rendre, de mondd, ki siratja, hogy így belepusztult?"
Ugye tudjátok, melyik az a rend, amelybe mindketten belepusztultak? Kit választotok? Őket, vagy a Horthy és Wass Albert-féléket? Akik az utóbbiakat, azok újra elpusztítanák József Attilát, Radnóti Miklóst, Szerb Antalt... Nincs középút. Velük vagy ellenük. Velünk vagy ellenünk...
(Két napja írtam ezeket a sorokat a nyilvános oldalra. Szinte teljesen visszhang nélkül... Hát miért ne égetnének?!)