Többség és kisebbség.
Az általános és a különleges.
A megszokott és a különböző.
A normálisnak tartott, mindenki számára elfogadható. Elfogadható és elfogadott. Vagy már elvárt…?
A társadalomban… A magyar társadalomban kimondatlanul – időnként kimondva – a normális, elfogadott:
- fehér,
- keresztény (lehetőleg katolikus),
- egészséges,
- heteroszexuális
- se nem túl fiatal, se nem öreg
- dolgozó
Az átlag. Tényleg így van? Hisz tudjuk jól, élnek hazánkban a „kaukázusi” típustól eltérő emberek. Például romák. (Na igen, de ők kisebbség.) Vagy kínaiak. (Ők meg aztán pláne, hisz annyira sem magyarok, mint a romák.) Még feketék, latinok is akadnak. (Bevándorlók és leszármazottaik – persze, hogy kisebbség.)
Az általános. Valóban? És a buddhisták? (Persze, világvallás, de nézzük már meg: nincsenek itt olyan sokan.) És a zsidók? (Általában „nincs velük bajunk” és tényleg nem lehet általánosítani – vannak köztük tök normálisak. Különben is a nagyrészük szépen asszimilálódott.) Mi van a muszlimokkal? (Mondjuk ők aztán tényleg bevándorlók. De szabadon gyakorolhatják a vallásukat. Még akkor is, ha mindenki tudja, hogy közülük kerül ki a legtöbb terrorista.)
Normális? És a cukorbetegek? (Ugyan már, gyógyszerrel, inzulinnal kezelhető – normális életet élhetnek!) És a dawn kórosak? Autisták? Skizofrének? Neurotikusok? Depressziósak? Epilepsziások? (Na jó: az azért egyértelmű, hogy az ő állapotuk nem normális, ugye?) A rokkantak, mozgássérültek, fogyatékossággal élők? (Még az elnevezésben is benne van a fogyaték és a sérült szó – tehát nyilván más szint.)
A megszokott. De ha az elfogadott „megszokás” nem megfelelő, nem kielégítő? Mi van a homoszexuálisokkal, biszexuálisokkal, aszexuálisokkal? (Mégis kinek lenne baja azzal, ha valaki aszexuális? De a homokosok azért… Nehogy már azt kelljen megszokni! Különben is: már a Bibliában is benne van…!)
A tudásra szomjazó diákok, tele tettvággyal. (Na majd akkor ugráljanak, ha letettek valamit az asztalra! Azért, aki többet élt, tapasztalt, csak jobban tudja!) A békés, nyugodt, biztonságos napokra vágyó nyugdíjasok? (Minden tiszteletet megérdemelnek! De bizonyos kor fölött már csak nem kéne…)
Szemüket lesütő, állásukat elvesztett, egyik napról a másikra élők sora. (Tényleg szomorú. Bár ha valaki nagyon akar, az talál magának munkát. Persze, van, aki egész jól eléldegél a segélyekből, pótlékokból…)
Tegyük az általánost, a többséget a mérleg egyik serpenyőjébe.
Halmozzuk a különbözőt, a másmilyet, a kisebbséget a másikba.
Kik vannak többen?
Akkor ki is a kisebbség?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.