Levelet kaptam. Gondolkodtam rajta, de aztán csak kibontottam.
Na, akkor kezdtem csak igazán gondolkodni.

Nem ismerem személyesen a miniszterelnököt, így bármit állítanék róla, azt lehetne joggal a szememre vetni, hogy csak a megérzéseimre alapozva mondom, amit mondok, elfogultan, szubjektíven ítélve meg. Ezért most félreteszem az előítéleteimet, az ellenérzéseimet és elfogulatlan leszek. Legalábbis megpróbálom.

Jóindulattal közelítem meg a dolgot és nem mondom kapásból, hogy a magyar miniszterelnök hazudik. Csakhogy a levél minden mondata hazugság… Tehát, ha nem hazudik, de mégis olyasmiket állít, amik nem felelnek meg az igazságnak, akkor biztos félrevezették! Jaj-jaj, valaki figyelmeztesse rá, hogy csúnyán rászedték! Hát nem szabad mindenkinek hinni! Azokban a körökben meg pláne nem.
Nézzük akkor az irományt, mondatról mondatra!
„Tisztelt Honfitársam!”
Már itt kicsit zavarba jöttem, hisz a levél nyilvánvalóan egy Honfitársam nevű embernek szól és csak azért landolt a postaládámban, mert a címzést elrontották. Ott ugyanis az én nevem és pontos címem áll. (A címzés alapján, akár még különlegesnek is érezhetném magam, mert a második emelet, 7/A lakást, James Bondként, 007/A jelzéssel látták el.) Ha azonban kisbetűs honfitársnak szól a levél, akkor az mégis én lehetek. Ebben az esetben a megszólítás első szaván kell elcsodálkoznom. Azt ugyanis erősen kétlem, hogy az aláíró (pontosabban a „színesaláírásnyomtató”) tisztelne engem. No, nem mintha nem tartanám magam méltónak e megtiszteltetésre, egyszerűen csak úgy vettem észre, hogy ő képtelen a tiszteletre. Hiszen, szemlátomást nincs is tisztában a szó jelentésével, folyton a félelem szinonimájaként használja. Például nyilván azt hiszi, hogy mindenki számára úgy tűnik, mintha tisztelné Putyint, pedig… Vagy az édesapját, aki gyermekkorában, saját elmondása szerint, gyakori és alapos verésekkel vívta ki a „tiszteletét”. Annak pedig, hogy a honfitársait tisztelné, az elmúlt huszonhét évben minden cselekedetével és megnyilvánulásával ellentmondott. Inkább ostoba szolgáknak tartja őket. (Persze, elképzelhető, hogy tévedek és mégis van valaki, akit képes tisztelni. Akkor pedig könnyen meglehet, hogy az házunk rejtélyes, Honfitársam nevű lakója.)

Hogy bizonyítsam elfogulatlanságomat, rögtön be kell ismernem, hogy az imént túloztam, amikor azt állítottam, hogy minden mondat hazugság. Íme:
„Azért írok Önnek, hogy tájékoztassam, a kormány január 17-i ülésén határozott a Stop Soros törvényjavaslatról.”
Ez igaz. Az első szótól az utolsóig. (Elég kínos is ez nekünk.)

„Az elmúlt év végén lezajlott nemzeti konzultáció során az ország polgárai elsöprő többséggel nemet mondtak a Soros-tervre.”
- Már az előbb is akartam jelezni, hogy a központozás nem az erőssége, talán oda kellett volna adni valakinek, hogy javítsa ki, mielőtt elküldi.
- Az emlegetett nemzeti konzultáció, hazug, manipulatív kérdéshalmaz volt, amit a legjobb szándékkal sem nevezhetünk konzultációnak. (Mint tudjuk, ezt a rendszert és módszert Adolf Hitler vezette be, így szüntetve meg a népszavazás intézményét.)

- A „Soros-tervről” még nem derült ki, hogy valóban létezne, a kormány népbutító, hagymázas propagandaszövegein kívül nincs nyoma.

- Az erős rásegítéssel feltupírozott kétmillió közeli szám, nem éppen az „ország polgárainak elsöprő többsége”. (Ha valakinek sikerült ezt a marhaságot bemesélni a miniszterelnöknek, akkor viszont nem csodálkozom, hogy azon búsong, hogy „fogy a magyar”.)

„A Stop Soros törvényjavaslat célja, hogy érvényt szerezzen ennek.”
Bocs, de minek? Egy nem létező dologról, egy nem létező (de kurva drága) konzultáción, az ország rettegésbe hajszolt töredéke által kinyilvánított idegengyűlöletnek?

„Meg kell akadályoznunk, hogy Magyarország bevándorlóország legyen.”
Valami ilyesmit mondott Szvatopluk is, 895 táján… Egyébként pedig, az adatok alapján, ez a veszély nem fenyeget, bár az oktatás és képzés tönkretétele után, ha nem akarjuk, hogy csődbe menjen a gazdaság, nem ártana, ha némi képzett munkaerő szivárogna be külföldről.

„A tét hatalmas.”
Mindent erre a lapra tett fel? All in?!

„Az ország határán felépített kerítés megállította a migránsokat, a bevándorlás támogatói azonban most újabb támadást indítottak hazánk ellen.”
Nem igazán állított az meg senkit. A fasiszta módszerek, a pengés kerítés, a határvadászok, az embertelen körülmények, a kiéheztetés, a vízmegvonás, a segélyszervezetek kitiltása a menekülttáborokból, egyedül arra volt jó, hogy a mi hírünket vigye a civilizált világba. Ahonnan mi ezzel ki is iratkoztunk. És milyen újabb támadás? Az újabb szó használata feltételezi, hogy már korábban is megtámadtak minket – szóval, ez a „támadás” valószínűleg, épp annyira lesz valós, mint az előző, aminek nyoma sincs.

„Soros György lebontaná a határzárat, és milliókat akar betelepíteni Afrikából és a Közel-Keletről.”
Ez konkrét hazugság, többszörösen bizonyítottan. Soha, sehol nem mondott, írt ilyesmit. És annak, hogy ennyi idősen védőfelszerelést húzzon és nekilásson egy drótvágóval a bontásnak, lássuk be, vajmi kevés az esélye.

„Nekünk Magyarország az első.”
Ez a fejedelmi többes aggodalomra ad okot… Skizofrénia lenne? Vagy az ország legfőbb szolgája helyett, valóban az ország uralkodójának gondolja magát? Esetleg konkrét felhatalmazás nélkül beszél mások nevében? És ha valóban Magyarország állna nála az első helyen, akkor nem a saját-, valamint családi-, és barátiköre zsebének megtömésén dolgozna, akár az ország teljes eladósítása árán is.

„Ragaszkodunk ahhoz, hogy csak mi, magyarok dönthessük el, kikkel élünk együtt.”
Szerencsére, olyan országban élünk, ahol vannak törvények és az alkotmány e kérdésekről pontosan rendelkezik. Ööö… ja… már nem… Kik azok a „mi magyarok”? Vannak netán „ti magyarok” és „ők magyarok” is? Vagy minden magyarra gondol? Mert akkor közölnöm kell, hogy magyar vagyok és nem hatalmaztam fel, hogy a nevemben marhaságokat fecsegjen.

„Ezért a Stop Soros törvényjavaslattal és minden eszközzel azon leszünk, hogy megvédjük hazánkat.”
Kitől, te szerencsétlen?

„Össze kell fognunk azért, hogy Magyarország megmaradjon magyar országnak.”
Na, akkor itt most álljunk meg egy pillanatra…
Mély levegő.
Kilégzés.
Mégegyszer: levegő be – bent tart – kifúj – megnyugszik.
Tudom, hogy ez manapság hazánkban egyre népszerűbb, de a civilizált világban egyáltalán nem. Bizonyítván a jószándékomat, feltételezem, hogy frappánsnak találták a „Magyarország – magyar ország” szójátékot és nem a náci retorika hatásos használata volt az indíttatás.
Vagy nem is! Ez annyira szar, hogy még én sem hiszem el.

„Itt az idő. Álljunk ki Magyarországért!”
Azt hiszem, hogy most éppen azt teszem.
Kiállok a hazámért azzal, hogy bizonyítom, nem minden magyar idióta szolga.