B(alu)LOG

Sokan teljesen komolyan, hosszasan fejtegetve, indokolva, győzködve próbálják megmagyarázni nekem, hogy politikust (párttól függetlenül) cigányozni, buzizni, zsidózni, nem számít kirekesztő dolognak, mert nem az illető származására, vallására, nemi irányultságára vonatkozik, hanem csak mint „káromkodás”, szitokszó szerepel az adott emberrel kapcsolatban és ez a szövegkörnyezetből ki is derül.

Hm… „Csak”.
Ez azt jelenti, hogy ezekhez az embercsoportokhoz tartozni elítélendő; azt feltételezni valakiről, hogy e csoportok egyikéhez tartozik, sértés.
Nem, nem, dehogy! – mondják – Amikor adott emberről beszélnek és ezekkel a jelzőkkel illetik, akkor nem a romákra, melegekre, zsidókra gondolnak. Hogy is gondolnának rájuk, hisz ők nem kirekesztők. Nem rasszisták, nem homofóbok, nem antiszemiták. Ők nem utálják a kisebbségeket, ők az illető politikust utálják. Azért mondják rá, hogy cigány, buzi, zsidó.
És tényleg nem értik, hogy én ezt hogyhogy nem értem.
Mert hát a szövegkörnyezet…!

Azok közül, akik így próbálják nekem „logikusan megmagyarázni”, hogy ezek a szavak olyankor mást jelentenek, amikor szitokszóként használják őket, sokan jövő héten kimennek a Budapest Pride felvonulásra és kiállnak a jogegyenlőség mellett, a kirekesztés ellen. Teljes meggyőződéssel és komolyan. Felháborodnak, amikor romákat, származásuk miatt ér támadás és igyekeznek segíteni is, ha tudnak. Elítélik, amikor azt tapasztalják, hogy valaki vallási alapon tesz különbséget ember és ember között.
Valóban így gondolkodnak, komolyan gondolják.

De hát, a szövegkörnyezet!
Az megváltoztatja a jelentést. Mert akkor a zsidó nem azt jelenti, hanem azt, hogy gonosz; a cigány sem azt jelenti, hanem azt, hogy tolvaj; és a buzi sem arra utal, hanem arra, hogy gusztustalan. Csak éppen nem azt mondják, hogy aljas, munkakerülő, hányinger, hanem összekacsintva utalnak erre a zsidó, cigány, buzi szavakat használva. Mert ilyenkor ők nem ezekre az embercsoportokra gondolnak. Mert a szövegkörnyezet – az nyilvánvalóvá teszi.

Hát nem!
Származásom, nemi irányultságom, vallásom alapján, ha éppen nem is rám gondolnak, szövegkörnyezettől függetlenül – nem vagyok szitokszó!

Tessék engem inkább személyesen utálni!
Had’ legyek rá büszke, hogy engem azért utálnak, amit tettem és nem azért, aminek születtem!