Időnként írok. Mint mindenki.
Néha rábukkanok rég elfeledett agymenéseimre, szösszeneteimre, hangulat foszlányokra.
Sok közülük viszont eltűnt, végleg elveszett. Most megpróbálom összegyűjteni a maradékot, hátha később még fontos lehet.
Keresés
Friss topikok
Bánfi Bence:
Igen. Ez olyan dolog amikor a politikai vírusok letarolnak mindent és hullákat hagynak maguk után.... (2020.07.01. 21:32)...
Telik múlik. Ilyen a természete. Éppen ezért ez természetes, nincs benne meglepő. Mármint a telésmúlásban. Mégis hirtelen veszi észre az ember.
(Az ember... Hm... Az „ember”, természetesen, én vagyok. Biztos valami tudatalatti védekezésből használom ezt az általánosító szófordulatot, hogy távol tartsam a személyességét a telésmúlással kapcsolatos gondolataimnak. Persze, azzal is távol tartom, hogy gondolatokat emlegetek, érzések helyett. Na, majd megbeszélem a terapeutámmal.)
Szóval, telik múlik, ahogy ez természetes, és nevetséges, hogy hirtelen csodálkozunk rá: elteltmúlt. Na, nem nagyon ámulunk, hiszen tudjuk, hogy így van, meg is szoktuk.
Eddig csak tudtam. Most észre is vettem. Vagyis nem most, hanem tegnap este. Vagy inkább ma hajnalban. Vagy reggel.
Teltemmúltam.
Akkor most belevágok valami másba. Valahogy máshogy.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.