Teremteni, alkotni sokkal nehezebb, mint rombolni. Az alkotáshoz tudás, tehetség, szakértelem és szenvedély kell. A pusztításhoz elég az ostoba, pökhendi gőg. Igen, ez a Ligetről jutott eszembe.
Most hagyjuk figyelmen kívül, hogy szakmailag már az milyen elhibázott lépés, ahogy a múzeumokat egy helyre telepítik, így a turisták megérkeznek; a város egy kis részén, egyben „megkapják a kultúrát”, töményen, lélegzetvétel nélkül; megcsömörlenek, esznek valahol egy gulyást és elmondhatják, hogy látták Budapestet, megismerték a magyar kultúrát. Közben persze, mi tudjuk, hogy dehogy, ám ez nem érdekes. Az idegenforgalomból élők bevétele alaposan megcsappan – így az ország ebből származó bevétele is, egyenesen arányosan – , de ez sem érdekes.
Ilyen zseniális ötletek alapján csinálhatnánk színházi negyedet is: a Vígszínház, a Nemzeti, a Katona, az Örkény, a Madách, az Operett és a többi, mind egymás mellett állhatnának (a Szkéné, a Stúdió K., az alternatívok, függetlenek természetesen a föld alatt kialakított bunkereken osztoznának), a színház épületekbe pedig családjukkal beköltözhetnének a miniszterek, államtitkárok, miniszteri biztosok. Úgyis naponta, követhetetlen tempóban neveznek ki újabbakat, nevetségesebbnél nevetségesebb, kacifántos titulusokkal ellátva. És akkor már magától értetődően legyen iskola negyed (csak ne kolbászoljanak összevissza a kurva kölkek!), könyvelő negyed, esztergályos negyed, hentes negyed (nehogymá' szanaszét árulják a városban a csirkefarhátat!)... stb. Nem lesz viszont ember negyed. És aztán már egy negyed ember sem. De mint mondtam, ezt hagyjuk figyelmen kívül.
Több kulturális intézmény egymás közelében, egy gyönyörű, parkos vidéken. Ez tulajdonképpen nem hangzik rosszul. Egy normális embernek az jutna eszébe, hogy meg kéne építeni valahol: felhúzni az épületeket és gyönyörű parkot varázsolni köréjük. Egy ostoba faszfejnek viszont rögtön az jut eszébe, hogy basszuk szét Európa első közparkját, különböző stílusú, naponta változó méretű és funkciójú, átgondolatlan, folyamatosan és meglepetésszerűen változó tervek alapján épülő monstrumokkal. Majd teszünk műgyepet a tetőre, az is ző'd! Mit kell rinyá'ni?!
Egyértelműen kiderült, hogy a budapestiek ezt nem akarják. A szakértők, a szakmájukhoz valamit is konyítók sorolják az érveket, hogy miért rossz az elképzelés. Környezeti és környezetvédelmi szempontból káros. A lakosságot meglopja azzal, hogy elveszi tőlük a szabadon használható közparkot. (Mondjuk megszokhattuk, hogy a pénzünk elveszíti közpénz jellegét, ha kell nekik. Gondolhattuk volna, hogyha park kell, akkor a Liget veszíti el közpark jellegét.) De tény, hogy történelmi jelentőségű tett, egy történelmi jelentőségű helyet a funkciójától megfosztani és ezzel tönkretenni. Pláne, ha ezzel az egész várost teszik tönkre. Megnyugtathatom az... illetékest: már elérte a célját – nyomot hagyott, emlékezni fognak rá. Sokáig. (A leszármazottai valószínűleg már nevet fognak változtatni, hogy ne nagyon derüljön ki az emlékezetes rokonság.)
A lényeg, hogy igazán nagy az ellenállás. Senki nem akarja. Csak a minielnök és lihegő rajongói. Tehát nagy az ellenállás. A reakció pedig a szokásos: „Nem tetszik? Meghosszabbítjuk Bicskéig!” És bevetik ugyanazokat a verőlegényeket, akik hol Fradi ultrák, hol az ultrákkal szemben fellépő Fradi-biztonságiak, hol a Választási Irodánál népszavazás gátló kopaszok, hol a Fidesz székházat védő büntetett előéletű, köztörvényes bűnözők. Az arcok ugyanazok. A kopasz fejek is. Csak a foglalkozásuk változik. A Ligetben például naponta más cég alkalmazottaiként jelennek meg, más-más cég kis bilétájával, biztonsági őrként vagy éppen munkásnak öltözve. (Az utóbbi napokban mindennap több felvétel is készült a helyszínen és megkapó a változatosság, ahogy ugyanazok a figurák naponta más munkakörben tűnnek fel. Ráadásul ők utasítják a rendőröket! Hogy is van ez?)
Még az is ki van találva, ahogy nincs kitalálva az egész.
És a pofánkba röhögnek. Őket nem érdekli, milyen pusztítást visznek véghez. (Nem csak itt és nem csak ebben az ügyben.) Nem is látják.
Persze, a műemlékre betonozott erkélyről, a gömbölyű pocak alatt bokánál harmonikázó nadrágban szotyolázva, nem látszik a Liget. Sem.
Nem látszanak a fák. Amiket el akarnak pusztítani.
Mondjuk, Szauron nem sokáig szotyolázott Vasudvard erkélyén – nagyon megszívta, amikor az Entek háborúba mentek...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.