Időnként írok. Mint mindenki.
Néha rábukkanok rég elfeledett agymenéseimre, szösszeneteimre, hangulat foszlányokra.
Sok közülük viszont eltűnt, végleg elveszett. Most megpróbálom összegyűjteni a maradékot, hátha később még fontos lehet.
Keresés
Friss topikok
Bánfi Bence:
Igen. Ez olyan dolog amikor a politikai vírusok letarolnak mindent és hullákat hagynak maguk után.... (2020.07.01. 21:32)...
Nyár van. Még hosszúak a nappalok, a fény még sokáig és jólesően bizserget, a téli didergések, az őszi nyomasztó borongás mind csak emlék. Nyár van. Jó. Nagyon jó. Miért borzongok mégis fázósan? És miért látom mégis azt, hogy megállíthatatlanul terjed a sötétség? Ködszerűen gomolyog. Egyre sűrűbb lesz.
Akik kaján mosollyal, sunyin lapítva figyelik, várják, hogy mindent ellepjen, még nem tudják, hogy az irányítás már régen kicsúszott a kezük közül. Most még öntelten pöffeszkedve azt hiszik, hogy az általuk gerjesztett értelmetlen gyűlölködés őket szolgálja. Szánalmas ostobaságukban nem fogják fel, hogy előbb-utóbb mindez ellenük fordul. Ilyen a természete. De előtte még a fölösleges, mindenre kiterjedő pusztítás jön, mérhetetlen, beláthatatlan károkat okozva falakban, testekben, lelkekben. Volt már ilyen. - motyogja maga elé Cassandra - Megtörtént már korábban is. Lassan tovább araszol a porban. Már nem hallom mit dünnyög. Nyár van. Még hosszúak a nappalok. És a fényben ijesztően terjed a sötétség.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.