B(alu)LOG

Na jó, ez a cím így nem helyes.
Bár tökéletesen passzol ahhoz, amiről szó van. Természetesen, nem egy Kerényi Margó nevű hölgyről szeretnék szólni, hanem kis széljegyzeteket közölnék egy interjúhoz kapcsolódva. Konkrétan egy Kerényi interjúhoz. Azaz Kerényi Margójára. (Bocs: margójára.)  Tehát, kijelentem: Kerényi nem Margó, hanem Imre és nem nő, bár időnként szakállas, mint Conchita Wurst, de mégsem úgy.
A szövegkörnyezetből kiragadott mondatokat, melyekre reagáltam, teljes egészében és eredeti szövegkörnyezetben megtalálhatja bárki ehelyütt: 
http://nol.hu/kultura/vegul-mindig-az-orszagepitoknek-van-igazuk-1466899 Így nyilatkozott Kerényi homoszexualitásról, művészetről, politikáról.
Ez volt az interjú és íme a "Margó":
A másságról

„azt láttam ifjúságom idején, hogy az ilyen emberek szemérmesek, és inkább visszahúzódók. Volt köztük természetesen kimutatkozni vágyó személyiség is, mert ez jellemző erre a magatartásra, hogy szeretné magát megmutatni, hogy látva lássák” 

Értem: a szemérmes, visszahúzódó ember magatartására jellemző, hogy szeretné magát megmutatni, hogy látva lássák. Nincs ebben semmi ellentmondás.

„A problémám az a túlságos agresszivitás, amellyel ma ezeket az eszméket terjesztik. Féltem a gyermekeimet, az unokáimat, a magyarságot és Európát.”

Megtudhattam, hogy a szexuális identitás, nem más, mint eszme, és mint ilyen különösen veszélyes a gyermekek szexuális életére. Világos.

„Nekem az a tételem, hogy azonos neműek szerelmét propagáló alkotásokat nem kell közpénzből támogatni, nem közösségi érdek e jelenség reklámozása, mert a társadalmat elgyengíti.” 

Csak egyetlen példát mondana (többesszámban beszél, tehát biztosan több is akad ilyen), ami propaganda vagy „reklám”, ami a heteroszexualitás ellen szól, ami bárkit rá akarna bírni arra, hogy homoszexuális legyen.

„A Római Birodalom megszűnésének egyik oka az volt, hogy dekadens lett és elvesztette a biológiai erejét. A fürdőkben dőzsöltek a római arisztokraták és polgárok, nyilván az akkori Conchita Wurstot hallgatták.” 

Tulajdonképpen csoda, hogy a rómaiak nem haltak ki. Meg a görögök sem. (Ööö… akkó’ lehet, hogy mégsem élet-halál kérdés a szexuális identitás…?) A habzsi-dőzsi közben, a fürdőben adott ókori Conchita Wurst koncert víziójára: Mit szívsz haver? Nem semmi az anyag!

„ha valamelyik műhely erősen elmegy a nemkívánatos  irányba, akkor a közpénzt kicsit csökkenteni kell. Azok, akik felhatalmazást kapnak az ország vezetésére, felelősséget is vállaltak. Jelezniük kell ilyen esetekben, ha gondjaik vannak. És azt gondolom, hogy a művészek ezt be is fogják tartani.”

Hát, ha betartják őket (a létfenntartás, anyagiakkal való zsarolás miatt), akkor már nem nevezhetjük őket alkotó művészeknek, csak a hatalom szócsöveinek.

Politikáról

„Miután a megszállók a németellenes politikai elitet félreállították, és Horthy kormányzó hibás módon nem mondott le, bekövetkezett a katasztrófa.” 

Ismét tanultam valamit: a magyar politikai elit németellenes volt. Hát, nekem ezt rosszul tanították! Meg másoknak is…

„1944. március 19-ig a zsidóság számára három biztonságos hely volt Európában: Svájc, Svédország és Magyarország. Erről szól ez az emlékmű, minden más esztétikai kérdés. Az országot megtestesítő figura gyenge és esendő, nem tanúsít ellenállást, ami tény, érdemi ellenállás nem volt.” 

Ezt hí’ják úgy, hogy nettó baromság. Nos, ha a „művészi szempontokat”, az ízlést (a kormánykörökben már megszokott plágiumról nem is beszélve) figyelmen kívül hagyjuk, akkor ez nyílt elismerése, a történelemhamisító hazugságnak, amit belénk akarnak plántálni.

„a magyarság több ízben bocsánatot kért, elhatárolódott azoktól, akik kollaboráltak.”

A magyarság?
Több ízben?
Bocsánatot kért?
Elhatárolódott?
(Nincs több kérdésem.)

„Irmus néném Beba nénit, Sz. J. rokonát abban a gyóntatószékben bújtatta, mely jelenleg dolgozószobám ékessége.” 

Irmus néninek minden tiszteletem.
Gyóntatószék a dolgozószoba ékessége… Ööö… izé… assz’em mindent értek…

„Hány tanult kollégánk édesapja tevékenykedett és játszott főszerepet az Andrássy út 60-ban a kommunizmus idején!” 

Ez lenne a visszamenőleges válasz a magyar nyilasok tetteire? Mi köze van ennek bármihez? Egyesek későbbi bűne menti mások korábbi bűnét? Egyáltalán: az egyik által elkövetett bűn mentesíti a másik aljas bűnét?! (Jut eszembe, Imre: nem apukád, hanem te magad, milyen szerepet is játszottál az „átkos” rendszerben?)

„Ez független attól, hogy hány zsidótörvényt hoztak, azokat nem is tartották be, a magyarországi zsidóság pedig ide gyűjtötte a rokonait, mert itt legalább élve maradni lehetséges volt.” 

Ténylegmá’! Mit jönnek má’ folyton ezze’?!
De legalább megint megtudhattam némi újdonságot: az ominózus törvényeket nem tartották be! Szóval, a zsidók ugyanúgy járhattak egyetemre, nem vették el az üzleteket, a tulajdonukat, ugyanúgy dolgozhattak, a színészeket sem parancsolták le a színpadról, az írók sem „négerként” rótták mások helyett a sorokat… stb. Má’ megint ez a fránya történelem oktatás vitt félre!
Kiráz a hideg, amikor leírom ezeket a hátborzongatóan cinikus szavakat: „mert itt legalább élve maradni lehetséges volt.” Hogy is van ez? Büszkén lehet verni a mellünket, amiért nem írtottunk ki minden egyes zsidó, zsidó származású, zsidónak mondott, zsidó származásúnak mondott embert, csak azokat, akik nem tudtak elmenekülni? (Lehet, hogy mégiscsak létezett az imént tagadott jogfosztottság?) 

Művészetről (és politikáról) 

„A mozgásoktatás szubkulturába merevedett.” 

Hogy tetszik mondani???!

„Nem akarok bosszút állni. Nagy élmény volt, mikor e színi világból évtizedes jó barátaim kiebrudaltak. Mert másként gondolkodom. Munkám során naponta tapasztalom, hogy a „mi jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket”-tétel sajnos igaz.” 

Emlékszik erre valaki? Kerényi szavai, a hatalomra kerülés biztos tudatában: "eddig nekünk volt, most nektek jön a hét szűk esztendő".

„A jelenlegi korszakban a nemzetek fölötti liberalizmus megpróbálja megvalósítani világméretekben a saját diktatúráját, ami ellen fel kell venni a küzdelmet. Jeles szerzők állítják, hogy ez majdnem olyan diktatúra, mint a náci és a kommunista volt. Minden doktrinér diktatúra ellen fel kell venni a harcot. Értelmiségi önvizsgálat kell és konferenciák, gesztusok mindkét oldalról. De nem úgy, hogy a liberális oldal felhatalmazás nélkül és kérlelhetetlenül dirigál.”

Tele van meglepetéssel ez a nap: liberális diktatúra van!
Kik azok a bizonyos „jeles szerzők”? Mármint Bognár Zsolt „színművész, zeneszerző, dalszövegírón” kívül. Ne tessék már bizonytalanságban hagyni!
Tényleg borzalmas, ahogy a művészeti életben a liberális oldal dirigál nálunk!(Jókai Anna, Vidnyánszki, Fekete György, Balog Zoltán és a többiek. Ja, és nem utolsó sorban maga Kerényi!)

„A főpolgármester úrnak van ízlése, sőt könyvmoly”

Hihihi!!!
Na jó, tudjuk, „ízlések és pofonok különbözőek” – az ő ízlése például olyan, mint egy pofon.
Azt meg végképp nem tudom, hogy a könyvmolyságnak mi köze az ízléshez? (Nem mindegy, mit olvas az ember és mit ért meg belőle…)

„Ismerethiány miatt tört ki korábban a felháborodás, hogy ezek a festmények milyen rosszak, és kiderült, hogy jók, volt, aki már Kossuth-díjat is kapott a festőművészek közül.”

Az ismerethiány leküzdésének receptje: ha valami felháborítóan rossz, hatalmi szóval állítsd róla, hogy jó, ha kell, vágj hozzá egy Kossuth-díjat, oszt’ mondd: na ugye!

„A Tanácsköztársaság 133 napja derékba törte azt az eleven együttmunkálkodást, amely korábban magyarok és zsidók kapcsolatát jellemezte.” 

Nem igazán értem, mi köze a Tanácsköztársaságnak a zsidókhoz, de attól tartok, hogy az ilyen mondatok és az utóbbi évek tapasztalata derékba töri az eleven munkálkodást, amely korábban magyarok és kerényik kapcsolatát jellemezte.

„Ez is része a játéknak, majd a Magyar Nemzet megváltoztatja a véleményét.”

Hm… Egyébként pedig: tényleg!