B(alu)LOG

„Most egy dolog, hogy nekik, ha felcsapják időnként a Bibliát, miért mindig az Ószövetségnél nyílik kizárólag ki, de most erről nem akarok semmit sem mondani.” Nyilatkozta a főpolgármester, mire többen is azt mondták, hogy burkoltan – egyesek szerint nem is annyira burkoltan – zsidózott egy jót.

Ezt a vádat következő mondatokkal utasította vissza:

„Nevetségesnek és szánalmas próbálkozásnak tartom az Ószövetségről tegnap, a HÍR TV-ben általam mondottak nagyon is erőltetett félremagyarázását. Természetesen a kommentekhez kapcsolt szándékról szó sem volt, az ilyen kommentálások csakis a keresztény Biblia és a keresztény liturgia ismeretének teljes hiányán alapulnak. Tarlós István, főpolgármester.”

Akkor elemezzünk egy kicsit:

„Nevetségesnek és szánalmas próbálkozásnak tartom…” – Ez eddig világos, érthető, megszokott. Nagyonis megszokott, hiszen minden publikus megnyilvánulásában így áll hozzá, ha valaki nem ért vele egyet. Előszeretettel használja e szófordulatot az érvek sorolása helyett. Ez elfogadható lenne abban az esetben, ha a „miért” vagy a „mit” kérdésekre valóban értelmes válasz lenne az „ugyan már!”. Nem az. Tehát, a mondat szerkezet szerint, most jönnek majd az érvek.

Lépjünk is tovább:

„Nevetségesnek és szánalmas próbálkozásnak tartom az Ószövetségről tegnap, a HÍR TV-ben általam mondottak nagyon is erőltetett félremagyarázását.” – Nevetséges, szánalmas próbálkozás, mint vélemény stimmel, Hír Tv, mint hely, a megnyilvánulás csatornája stimmel. Mi hát a gond a mondattal? Mondjuk alapvetően az, hogy senki nem azt veti a szemére, hogy mi hangzott el az Ószövetségről. Merthogy nem is arról beszélt. Hanem az ellenzékről, konkrétan egy ellenzéki pártról. Arra utalt, hogy azok, nem forgatják az Újszövetséget (konkrétan nem mondja ki, csupán annyit, hogy az Ószövetségnél nyílik ki náluk a Biblia – értse mindenki, ahogy akarja), ezzel utalva rá (megint csak ügyesen ki nem mondva), hogy akikről beszél, nem keresztények, hanem…

Az egyik kedvenc mondatrészem következik:

„Természetesen a kommentekhez kapcsolt szándékról szó sem volt”. – Na, most akkó’ hogy is van ez? Kommentekhez kapcsolt szándék?! Ha a mondanivalót a magyar nyelv szabályainak megfelelően keresem, akkor nyilvánvaló, hogy itt nem az ő, hanem a kommentelők szándékáról beszél. Miért is? Talán úgy gondolja, hogy bántják szegény hozzászólókat és ezért védelmébe veszi őket? Persze, nem vagyok annyira ostoba, hogy ezt higgyem. Tudom, hogy arra céloz, szó sem volt arról a szándékról, amiben a kommentekben vádolják. Csak nem tudja helyesen, magyarul elmondani… (Arra most nem térnék ki, hogy a „természetesen” szó után ez esetben vesszőt kéne tenni, hisz a helyesírás manapság percről percre változik és lehet, hogy ez is az általam hajdan tanult, elavult grammatikához tartozik.)

Folytassuk a zűrzavart:

„…az ilyen kommentálások csakis a keresztény Biblia és a keresztény liturgia ismeretének teljes hiányán alapulnak.” – Tessék mondani, ez hogy jön ide? Mi köze a liturgiának ahhoz, hogy Pista bácsi szerint, ama bizonyos ellenzéki párt tagjai, csak az Ószövetséget lapozgató zsi… ööö… zsiványok? Nem értem. De ő sem, viszont jól hangzik, tehát mondja. Illetve rosszabb: írja. Élőszóban előfordulhat, hogy az ember nem a megfelelő szavakat használja (lásd: a főpolgármester legutóbbi megnyilvánulása a Hír Tv-ben), de amikor írásban reagálunk és azt akarjuk megmagyarázni, hogy nem azt mondtuk, amit mondtunk, vagyis különösen ez esetben – ez így nem megengedhető. (Kivéve, ha éppen az ostobaság fitogtatása a cél.) Ragyogó ötlet viszont egy mondaton belül kétszer hangsúlyozni a kereszténységet, jelezve, hogy akikről beszélünk, azoknak köze nincs hozzá. A kereszténység ilyen kiemelése különösen hasznos lehet, ha valakit azzal vádolnak, hogy – burkoltan – zsidózik… Ööö… Vagy nem. (Kivéve, ha éppen az ostobaság fitogtatása a cél. Most látom, hogy ismétlem magam…)

Végül:

„Tarlós István, főpolgármester.” – Ez a mondat nem csúsztat, nyelvtani szempontból is helyes. Hogy tartalmi szempontból helyes-e, hogy ez a mondat igaz… Azt mindenki döntse el maga.