Hányinger. Nincs rá jobb szó: ezt érzem.
Hányszor hangzik el, hogy „ebben az országban mindent lehet?” És mindig ugyanaz a válasz: igen. Se több, se kevesebb. Egyszerű, sallangmentes, egyszavas válasz.
Igen. Szinte mosolygóan puritán válasz.
Igen. Egy csupa pozitívumot hordozó szó.
Általában.
Ebben az országban mindent lehet?
Vonatkozhatna ez arra is akár, hogy határtalanok a lehetőségek a csodáknak e csöppnyi földjén. De nem arra vonatkozik. Ám ha mégis erről szólna a kérdés, már nem adhatnánk ilyen nemesen letisztult egyszerűségű választ. A helyesléshez, a pontosság kedvéért, csatolnunk kéne egy aprócska kiegészítést. Valahogy így:
- Ebben az országban mindent lehet?
- Igen. Csak nem mindenkinek.
Viszont akinek lehet, akinek mindent lehet – annak következmények nélkül lehet. Mindent. Tényleg: MINDENT!
Szabálysértés? Nem gond. Bűncselekmény? Megoldható.
Sógorkomaország új arisztokráciája összetart.
Ebben az országban mindent lehet?
Igen. És van, akinek semmit.
Hozz létre valamit, alkoss! Vért izzadva gürcölj, míg eredményt érsz el! De csak óvatosan: ha gyümölcsöt hoz a munkád és láthatóvá válik – te is látható leszel. Szemmel látható. Szembetűnő. Feltűnő. És akkor véged. Mert amin látszik, hogy jó, az nekik kell. És Maffiaország keresztapái megkapják, ami kell nekik. Vagy elveszik. Vagy te magad adod nekik. „Önként”. Így vagy úgy, de az övék lesz.
Vagy a haveroké. Mert azok is vannak. És hűségesek. És ezért jutalom jár. Adnak is nekik. Na, nem a sajátjukból, az nekik is kell. Jutalmul megkapják azt, amiért más dolgozott meg, ami a másik tulajdona, üzlete, szellemi terméke.
Ebben az országban mindent lehet?
Igen. Nekik. Mert a törvény mindenkire vonatkozik, de rájuk másképp. Ők a törvények fölött állnak. Úgy gondolják. Pedig… Pedig csak a törvényeket kanyarítják maguk alá lépten nyomon. Hozzá toldva alkalmanként egy-egy újabb kitételt, ami az épp legutóbbi tettüket szentesíti. Így toldják-foldják a maguk alá kanyarított tákolmányt, ami a sok foltozástól már recseg-ropog. Inog. Bizony, össze fog dőlni. Csak az a kérdés, mikor. Mert addig…
Ebben az országban mindent lehet?
Esztergom (ugyan, mit számít egy város élete).
Roma gyilkosságok. (Fajtisztaországban rasszizmusért eddig csak cigányokat ítéltek el.)
Magánnyugdíj pénztárak – megvédték a pénzünket. Tőlünk.
Gárda. („…soha többé nem fordulhat elő, hogy embereket származásuk, vallásuk miatt hátrány, megaláztatás érjen, a kormány az ország minden polgárát megvédi…” Jaj, csak ne úgy mint a nyugdíjunkat!)
Tüntetések:
- 2006 – ártalmatlan, békés, cicaszemű demonstrálók felgyújtják a Televízió székházát.
- 2013 – agresszív vandálok nem fogadják el a „házi sütikét” a szóvivőtől.
Európai szabadságharc, egyedül a világ ellen. – Tessék mondani, akkor ez már világháború?
Munka – nélküliség. 
Hajlék – talanság.
Éhező gyerekek.
Kivándorlás.
Általánosabban: egészségügy, oktatás, kultúra, emberi jogok.
Gazdaság. Hogy mi? Hát gazdas… áh, mindegy.
Ebben az országban mindent lehet?
Igen. Úgy látszik.
Egyelőre…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.