Csak úgy eszembe jutott ma.
Nem tudom, miről.
(Talán, mert Csavlek Etelka nevét láttam valahol, aki szintén a tanítványa volt.) Közeledik a születésnapja - ez lenne a 102. - és már 12 éve nincs köztünk.
Egész életét a zene bűvöletében élő muzsikus volt, aki egyszerre végzett az Akadémia zongora és ének szakán, majd - mivel mániákusan szeretett volna zenekarban, közösen zenélni - gyorsan nagybőgőt is ragadott. Nemzetközi turnék után, a háború kitörésekor, sietett haza, hogy - Királyhegyi Pál szavaival élve - "le ne késse az auschwitzi gyorsot". Nem késte le. Ott is zenét szerzett, verset írt és amire a legbüszkébb volt (még későbbi híres tanitványinál is büszkébb), hogy a barakkban kétszer volt nevetés és mindkétszer ő nevettette meg fogoly társait.
Kocsis Zoltán egyszer felugrott hozzá, hogy megfigyelje, hogyan kíséri egy tanítványát és Anni néni játékát hallva, így szólt: "Nahát, hallom az egész zenekart!" Majd leült mellé a zongorához és önfeledt, közös muzsikálásba kezdtek.
Csak úgy eszembe jutott.
Nincs kerek évforduló. Nincs semmi hozzá kapcsolódó esemény. Csak eszembe jutott, mert hiányzik. Kedvessége, humora, tudása, szeretete, embersége hiányzik a világból.
Unokaöccse, Polgár László, a csodálatos énekes (jaj... hisz ő sincs már köztünk...) így írt róla:
"Rád gondolok mindig, parttalan nevetésed és kanizsai tájszólásod cseng a fülemben. Hihetetlenül vidám tudtál lenni. Tele volt veled a szoba.
NENONINOHENGHANGHENGHANGNENONINONE - híres skáládon nőttem fel. Ültem egy széken melletted, gyömöszölted a hasam, a mellkasom lazítottad, ejtsd az állad, vetítsd!!
A mai napig skáláiddal kezdem a beéneklést. Remekül ki tudom lazítani magam velük.
A zene által tanítottál. A zene volt mindened.
A sors nem adott saját gyermeket; növendékeidet tartottad saját gyermekednek. Szereteted, megértésed, segíteni akarásod kiapadhatatlan volt. Nem ismertem embert, aki ne szeretett volna. Szereteteddel mindenkit melegítettél.
Utolsó pillanatodig taníthattál. Kell ennél szebb?
Anni néni, nyugodj békében."
Csak úgy eszembe jutott.
Pauk Anna.
Anni néni.
Gondolatban hálásan megcsókolom a fájós, befáslizott, csodálatos kezét... Mindent köszönök!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.