A nem jogi elismerése, transzszexuális, interszex és akár „hermafrodita” emberek számára, ha konkrét szabályozás híján nem is egyszerűen, de a tudomány és az emberi jogok posztulátumai alapján, egyértelműen működő procedúra volt. Már a XX. század elejétől.
És jött a XXI. század.
Állítólag Magyarországon is.
Ahol egy világjárvány okozta vészhelyzetet kihasználva, megtalálták a módját, hogy kéjesen megtiporják egy kisebbség jogait. Arról, hogy a törvény indoklása miképp mond ellent a tudományos ismereteknek, már máshol írtam. A jogi anomáliák éppúgy egyértelműek. Hogy ha egy ember jogilag nem lehet azonos a nemével, akkor egy törvény alapján, hogyan döntheti el más és befolyásolhatja műtéttel, csonkítással egy interszex csecsemő nemét, egy életre ahhoz láncolva, függetlenül a valós nemétől? És ezek „csak” a személyiségi jogok, azoknak is csak egy része és még szóba sem kerültek az alapvető emberi jogok. De most nem is ezekről szeretnék beszélni, hanem az átlagos, gyakran felületes és sztereotípiák alapján működő gondolkodásmódról, ami nem feltétlenül rosszindulatból fakad, inkább tájékozatlanságból és az empátia hiányából.
A nemváltás nem „feltűnési viszketegség”, nem hóbort, és egyáltalán nem „divat”! Ilyen indíttatásból senki nem vállalná a megaláztatások sorát, a lelki és fizikai bántalmazásokat, a folyamatos kirekesztést és elutasítást, gyakran a munka- és lakhatás lehetőségétől való megfosztást, sokszor az ismerősök, barátok, sőt a közvetlen család elfordulását, nem is beszélve a megalázó hivatali procedúrákról és a tranzícióval együtt járó, évekig tartó és ismétlődő fizikai fájdalmakról. Gondold végig, mit vállal az az ember, aki erre szánja el magát! Az ellehetetlenülés milyen fokú elkeseredettsége van egy ilyen döntés mögött. És mindezt azért vállalja, azért akarja, hogy önmaga lehessen. Éppenhogy nem a „feltűnés kedvéért”, hanem azért, hogy végre átlagos legyen, hogy ne legyen kérdés, hogy ki is ő valójában, hogy ne lógjon ki a sorból, hogy ne érezze és ne éreztessék vele, hogy ő „más”.
Ilyenkor jönnek azok az érvek, hogy hiszen ez most sem tilos, „megélhetik az identitásuknak megfelelő” életüket. Az imént felsoroltak alapján ez nyilvánvalóan nem igaz, ráadásul folyamatosan a megaláztatás céltáblái lennének, mint ahogy most is azok. Nem kívánom Semjén Zsoltnak, hogy át kelljen élnie milyen, amikor banki ügyintézés vagy egy egyszerű postai küldemény átvétele kapcsán rendőrt hívnak rá, azzal gyanúsítva, hogy lopott okiratot használ, mert az igazolványában nem a „megélt nemének” megfelelő név szerepel.
Ciszhetero, fehér, keresztény férfi vagy? Vagy akár nő, zsidó, roma, gyerek, idős, fiatal, de akár ugyanez homo-, bi-, pán-, esetleg aszexuális változatban?
Gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, csupán azért, mert nem vagy ebben a helyzetben!
(fotó: Thinkstock)
Nem vagy érintett? De, az vagy. Ez nem egy kisebbségről szól, ez nem csak „róluk” szól. Ez rólad szól. Ha velük ezt megtehetik (és megtették!), akkor veled is, velem is megtehetnek bármit. Bármit! Bármikor.
Miért?
Mert csak.
(Elhatároztam, hogy nem moderálom a bejegyzésre érkező kommenteket, bár tudtam, hogy sokan, sokféleképp gondolkodnak erről a témáról és ilyenkor elkerülhetetlen, hogy minősíthetetlen hangvételű hozzászólások is szülessenek. Viszont mivel én nyilvánosan elmondtam, leírtam a gondolataimat, úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van rá reagálni és olyan formában, ahogy helyesnek érzi. Úgy gondoltam, nem válaszolok, de nem is törlök semmit, hiszen ehhez a műfajhoz hozzátartozik a szabad véleménynyilvánítás. Miután az elmúlt napokban a kommenteknek már nem igazán volt köze semmi máshoz, csak egymást pocskondiázták a hozzászólók, a témától függetlenül - tisztelet a néhány üdítő kivételnek - így kénytelen voltam lezárni a kommentelés lehetőségét - gondolom, úgyis megtalálják a módját, hogy más platformon átharapják egymás torkát, ehhez nincs szükség az én blogbejegyzésemre. Nagyon sajnálom, mert fontosnak gondolom, amiről írtam, hisz ezért is írtam le, és szerettem volna mások véleményét megismerni pro, és kontra a témával kapcsolatban. Nem sikerült. Ez is egy kudarc...)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe: